A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

A BORTERMELÉS ZALA MEGYÉBEN 185 A bakonybéli apátság is bizonyára alapítójától kapta paloznaki birtokát, mely szőlő volt; az alapító király — úgy látszik — így akarta a Bakony rengetegében megtelepült bencéseknek biztosítani a bor-szükségletüket. Az apátság birtokairól készült s 1086-ra datált összeírásban olvasunk róla, amely a XII. század elején készült átdolgozásban maradt fenn.

23 Ezek az adatok egyben azt is mutatják, hogy a királyi birtokokon is nagy arányokban folyt a bortermelés, mert hiszen ezek az egyházak birtokaik jó részét, főképp a legelsőket, a királyoktól kaptak. De vannak közvetlen adataink is a királyi és a várbirtokokon folyt szőlőművelésről. II. Endre fia, Kálmán, Tótország hercege, aki alá tartozott megyénk is, 1241-ben kivette a zalai ispán hatósága alól mindazokat a várszolgákat, akik bort voltak kötelesek adni.

24 Ilyen boradó várszolgák laktak Páhon is,

25 1252-ben pedig nivegyi királyi vincellérekről olvasunk.

26 Csobánchegy királyi udvarnokoké volt, s nemesek nem is telepíthettek ott új szőlőket.

27 Királyi udvarnokoknak s királynéi jobbágyoknak Kéken, Füred mellett is voltak szőleik, s királynéi vincellérekkel találkozunk még Szentbenedekkálon és Alsóörsön is.

28 Ugyanilyen nagyarányú korai szőlő kultúrát látunk a világi nagybirtokokon is. Az almádi apátság alapítólevelében pl. azt olvassuk, hogy az Atyusz-nembeli Bánk comes a XII. század legelején (1117/1121) Pécselen, Szőllősön és Váluson 2—2, Kövesden 3, Magyarén 5, Almádon pedig 6 szőlőt adott a monostornak s természetesen mindenütt ugyanannyi vincellért is.

29 Amikor ugyanennek a nemzetségnek egy másik tagja, Miska comes fia, István 1164-ben végrendelkezett, Zánkán 4 szőlőt hagyott a feleségének, Magyarén négyet az unokaöccsének, Vászolyban pedig 5-öt a veszprémi káptalannak.

30 Hasonlóképp sok szőleje lehetett a XII. század derekán a Gutkeled nembeli Márton comesnek, aki a csatári apátságot alapította, mert Csatáron, Rokolyánban és Treipinben (?) 2—2, Bezeréden pedig 5 szőlőt adott neki; Csatáron 4 szőlőt hagyott még a feleségének is, de oly feltétellel, hogy halála után, vagy ha újból férjhez megy, ők is az apátságé legyenek. Ugyanakkor a felesége is gazdagította az apátságot szőlőkkel, mert Bagotán 5, Rokolyánban és Kaloson pedig 1—1 szőlőt adott neki.

31 A szentgotthárdi apátság a XII. század végén Lőrinc ispántól 7, Hencse ispántól 1, Dénes ispántól pedig 3 szőlőt kapott Almáson. Amikor Imre király 1198-ban megerősítette az apátság birtokait, megjegyezte, hogy a fentieken kívül az apátság szerzett még 5 szőlőt.

32 2! A bakonybéli ap. tört. I, 64—66; Váczy Péter: Levt. Közi. 198t), 315. 2'> Arpádkcri regeszták, 711. 85 Zalai okit. I, 51. 2i Tört. Tár, 1908, 162. 27 Veszprémi kápt. levt. Garai Miklós nádor 1415-i átiratában. 2S A tihanyi ap. tört, I, 534; 1289. Veszprémi kápt. levt.; 1273, 1276 uo.; 1290. Hazai okmt. IV, 73. 29 Magyair Nyelv, 1927, 361—4. 30 Levélt. Közi. 1924, 156. 31 Magyar Könyvszemle Ш92/3, 15—19. aa Arpádkori új okmt. VI, 194. Vö. Kalász Elek, A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban. Budapest, 1932. 194.