A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Csalog József: Híd- és dorongutak Zalavár környékén

142 CSALOG JÓZSEF Valamennyi cölöp tölgy volt, fenntartásuk azonban különböző volt. Legkorhadtabbak voltak a kéregezetlen cölöpök, — ezek közül a kihúzásnál kettő el is szakadt, — jobb megtartásúak voltak a héjazott kerek és négyszögletesre bárdolt cölöpök. (Ez utóbbiak közül kihúzáskor csak egyegy darab szakadt el, megtartásuk, illetve állapotuk között azonban pontos különbséget tenni nem tudtam.) Egyetlen egy cölöp kivételével valamennyi a szilárd, agyagos völgyfenékbe volt leverve. A különbség mindössze annyi volt, hogy a különkülön csoportokba sorolt és más-más hosszúságú cölöpöket nem verték le egyforma mélyen. (Ezen a helyen 150 cm mélynek véve a tőzegrétegeket — átlag ezt a mélységet mutatták a kihúzott cölöpök, — kérgükkel együtt használt cölöpöket átlag 117 cm-re, a kérgezett gömbölyű cölöpöket 77 cmnyire, a négyszögletesre faragott darabokat pedig átlag 85 cm-re verték be az altalajba.) A kihúzott cölöpök mai állapotából viszonylagos korukra meggyőződésem szerint nem lehet következtetni. Nem nyújt erre komoly támpontot térbeli elhelyezkedésük sem, mert hiszen a feltárt útszakasz nagyon rövid volt s így az újabban történt cölöpkihúzások révén támadt zavarokat sem lehet számításba venni. Bizonyos ,hogy a cölöpök nem egykorúak, az utat megépítették és több alkalommal megújították. A különböző alkalmakkor néha gondos munkát végeztek; négyszögletesre bárdolt cölöpöket vertek le, máskor meg héjazatlan fát használtak. Volt úgy, hogy a cölöpöket mélyen verték le, máskor meg sekélyen, valószínűleg aszerint, hogy a munka mennyire volt sürgős. A kibontott felület színén 20 cm vastag humuszréteg feküdt. A cölöpsorokon kívül ez alatt 23 cm vastag barnás tőzeges réteget találtunk, a cölöpökön belül 30—35 cm vastag hordott földréteget. Ez alatt a külső barnás tőzegnek megfelelő 2—3 cm vastag réteg következett. Közvetlenül ez alatt a talajvíz szintjét értük el; az ebben kb. további 30 cm mélységig megfigyelt réteg nyirkos fekete tőzeg volt. A feltárás legalján több uszadékfa darabot találtunk, melyek a cölöpök között és az egykori híd északi oldalán összetorlódtak. Meg kell még említenem, hogy a cölöpsorok között talált hordott föld alján rőzsekorhadék nyomára akadtunk, magában a földben pedig egy XII. századra jellemző edényperemtöredék feküdt. A leírt keresztmetszet felfogásom szerint azt bizonyítja, hogy az út eredetileg, az alsó fekete nyirkos tőzegréteg keletkezése idején még lábakon álló hídút volt. Ezt az utat később, — talán már a középkor végén, vagy a hódoltság után —töltésúttá alakították át oly módon, hogy a cölöpsorok közét rőzsével és máshonnan idehordott földdel töltötték ki. Lehet, hogy ugyanakkor dorongúttá is átalakították a tönkrement régi hidakat, azaz hogy a cölöpök közeit földdel, rőzsével kitöltötték, a töltelékanyag tetejére pedig keresztben és sűrűn egymás mellé dorongokat fektettek. Ezeket, hogy a magas víz el ne vigye, kétoldalt egy-egy csaptatófával le is fogták, a levert cölöpök felső végéhez erősítették. Ez magyarázza meg Mezőlaky zalavári commendatornak 1558-ban írt panaszát, mely szerint — mert az utak víz alatt álltak —, „sem lovon, sem kocsin, sem hajón a jeges nagy vízben ki nem mehetett."

4 4 Füssy Tamás, A zalaivári apátság története. A pannonihalimi Szt. Benedekrend története, VII. k. 143. o.