Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 17. A forradalom és a kommunizmus
85 lenyugodni a szerb zsarnokságba, fegyvert fogtak és szombathelyi katonatisztek vezetése alatt több községből, így Muraszombatból is kiverték a szerb katonaságot. A hazafias érzést semmi önkény és fegyveres erőszak ki nem olthatta a telkekből. De a katasztrófa beteljesedése még hátra volt. Jött egy rövid, de sötét kor, ameynék tombolása idején még a "hazafiság is bűn volt, amit halállal büntettek a kommunisták! A Károlyi-kormány tehetetlensége egyre nagyobb teret engedett a felforgató elemeknek, mikor pedig a Vix-féle jegyzék nyilvánosságra hozta a demarkációs vonalat, Károlyiék alatt összeomlott az Ígéretekre és a nagy francia barátságra épített alap és Károlyi, hogy a felelősség elől meneküljön, 1919 március 21-én átjátszotta az uralmat Kun Béla demagóg társaságának kezébe. A rémhír órák alatt végigfutott az országon. Es ugyanakkor min r den városban, faluban megjelentek az új rendszer emberei ós magukhoz ragadták a hatalmat. Zalavármegye is még aznap a direktóriu^mok parancsuralma alá került. A régi, kipróbált tisztikart, a városok és falvak vezetőit hozzánemértő, elvakult felforgatók váltották fel. Zalaegerszegen Erdős Márkus és Varga Gábor, Nagykanizsán Steff József Keszthelyen Fodor Imre és Pál Sándor, Tapolcán Kerékgyártó Kálmán, Sümegen dr. Gellért Samu, Pacsán Sandi Ferenc, Letenyén Steiner Ede voltak a direktórium vezető emberei. A direktóriumok ellenállás nélkül vették át a hatalmat. De már az első napokban komoly összeütközésekre került a sor. A kesztr lielyi járáshoz tartozó Felsőpáhok tiltakozott a helyi direktórium felállítása ellen és példájára az egész járásban heves ellenállás ütötte fel fejét. Fodor Imre, a járási direktórium elnöke az ellenállás letörésére lerrorcsapatot hozatott, mely Sichermann Miksa vezetésével azután gépfegyvereivel keresztül hajtotta a tanács rendelkezéseit. Ez a terrorcsapat a bukásig nem is hagyta el a járás területét és a Festetich-kastélyban berendezett rablófészkükből állandó rettegésben tartották a járás lakóit. A többi járásban aránylag nyugodtan telt el az első néhány hét. A terrorcsapatok elfojtottak minden ellenkezést és az emberek csak arra törekedtek, hogy viselkedésükkel szembe ne tűnjenek és elkerüljék a zaklatást. De a kíméletlen harácsolás egyre több elkeseredést szült. Itt is, ott is ellenforradalmi hangulat ütötte fel a fejét és a bátrabb hazafiak elérkezettnek látták az időt a komolyabb kísérletre. Az úgynevezett alsólendvai ellenforradalom szervezkedése már a kommunizmus első napjaiban megkezdődött. Kun Béláéknak azért sikerült éllenállás nélkül magukhoz ragadni az uralmat, mert még a komolyabb elemet is elszédítették azzal az ígérettel, hogy a felfegyverzett munkásság meg fogja védeni Nagymagyarország területiét. Mikor azonban már biztonságban érezték magukat, Kun Béla kijelentette, hogy egy csepp vért sem fog áldozni az ország területi épségéért, mert ők nemzetközi egyezmény alapján állánalkí. Ez a nyilatkozat óriási elkeseredést és felháborodást keltett és országszerte megkezdődtek az ellenforradalmi szervezkedések. Zalaegersszegen Fangler Béla és Sebestyén Jenő vezetésével Fangler Gyula, Fangler János, dr. Thassy Gábor, dr. Brand Sándor, Nagy Károly, Soós Sándor, Ellinann ödön, Holly Béla, Hollós Ferenc dn, Molnár János, Kecskés Dezső, Siposs Dezső és Csiszár Lajos szervezkedtek az ellenforradalom megvalósítására. Míg a mozgalom
