Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 16. A világháború. (1914-1918.)
63 és gondozását a Vöröskereszt Egylet vállalta magára. A helyi vezetőség dr. Plihál Viktor elnökletével megtette az előkészületeket, hogy feladatukat akadálytalanul teljesíthessék. A központ Nagykanizsa volt, mint Zalamegye katonai és gazdasági szempontból legjelentősebb városa. Innen irányították a mozgalmat, melynek az volt a célja, hogy a közönség segítségével minél nagyobb terhet vegyen le a kormány válláról. A zalai lakosság lelkesen karolta fel a mozgalmat. Megmozdult az egész zalai társadalom és csakhamar gyönyörű eredmény jelezte hazafiúi áldozatkészségüket. Geisel Guttmann Ödön, Vilmos, László és Aladár bárók hadikórházak céljára átengedték beliscei műveiken, valamint az orakovicai és vocini birtokaikon levő épületeket, gondoskodtak a berendezésükről, sőt természetbeni és pénzsegéllyel biztosították zavartalan működésüket. Példájukat követte Zala egész lakossága. A szegények filléreiből és a gazdagok 1 adományaiból csakhamar jelentős összeg állt a Vöröskereszt rendelkezésére. Hogy állandó pótlásról gondoskodjanak, rendszeresítették a Vöröskereszt alap előadásait, melyeknek látogatását és pártfogását mindenki kötelességének tartotta. Ajugusztus 18-án a megyei törvényhatóság díszgyűlés keretében ünnepelte I. Ferenc József 84. születésnapját. A megye közönsége mindenütt nagy lelkesedéssel ülte meg az ősz uralkodó jubileumát és a kedvező jelekkel induló háború szerencsés kimenetelében bizakodva újjongó öröm uralta az ünneplő lelkeket. Megható szeretettel fogadta a vármegye az első sebesült szállítmányt, mely augusztus 31-én érkezett Nagykanizsára. Virággal és rengeteg ajándékkal halmozták el a sebesülteket, akiket a Vöröskereszt hadikórházaiba helyeztek el. Zalaszentjakab Bóry Lajos tanító vezetésével gyűjtést indított javukra, példájukat követte az egész vármegye és csakhamar újabb jelentős összeg gyarapította a Vöröskereszt pénztárát. Nemsokára azonban jelentkeztek a háborúval együttjáró bajok is. Legelőször a drágaság fenyegető réme ütötte fel a fejét. Magyarország volt a központi hatalmak éléstára, neki kellett élelmezni csaknem az egész frontot, sőt a szövetséges országokat is. Természetes hát, hiogy ez a drágaságot vonta maga után. Ez a kérdés foglalkoztatta a szeptember 14-i megyegyűlést, mely szigorú intézkedéseket léptetett életbe a körülményeket kiaknázó árdrágítók ellen. Ugyanekkor bejelentették az 1892—93—94. évi népfölkelők soro^ zását is. , Az első sebesült szállítmányt sűrű időközökben követte a többi. A kórházak megteltek és az újonnan érkezettek elhelyezése súlyos gondot jelentett a katonai hatóságoknak és a Vöröskeresztnek. Szerencsére addigra már befejeződött a Pálffy László főbiró és Bosnyák Géza országgyűlési képviselő vezetésével indított mozgalom, melynek eredmenyeképen a pacsai járásban több kisebb hadikórház létesült. így ez a nehézség a pacsai járás áldozatkészsége folytán kiküszöbölődött. A kormányhoz hasonló bajok gyors orvoslásáért hiába fordultak volna. Annak amúgy is fenyegető válsággal kellett megküzdenie. A háború előtti néhány békés esztendő nem volt elégséges ahhoz, hogy a kincstár ilyen háború viselését elbírhassa és az állampénztár már az első hónap után képtelen volt a hadviseléshez szükséges pénzt előteremteni. Külföldi segítségről szó sem lehetett, a kormány