Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 15. Zala a nemzeti ellenállás idején (1905-6-ban)

55 15. Zala a nemzeti ellenállás idején (1905—6-ban). A nemzet és koronás királya között 1905-ben ismét félreértés merült fel, amely alkotmány válsághoz vezetett. Az ellentétek szálai messzire nyúltak vissza. Már 1902-ben, Széli Kálmán minisztereelnöksége alatt éles haroot folytatott a képviselőház ellenzéke a katonai létszámemelés ellen és az Ausztriával való kiegyezés miatt, minthogy azonban kedvezőtlen számarányánál fogva törekvéseinek nem bírt érvényt szerezni, 1903-ban az obstrukció fegyveréhez nyúlt. Ennek következménye lett Széli Kálmán bukása és Khuen-Héd e r v á r y Károly gróf horvát bánnak miniszterelnökké való kineveztetése. A hírhedett chlopi-i hadparancs, amelyben Ferenc József a magyarokat, mint birodalma egyik «néptörzs»-ét aposztrolfálta, megbuktatta Khuen-Héderváryt, akit Tisza István gróf követett a miniszterelnöki székben. Tisza a hírhedett «erős kéz» politikájával próbálkozott és amikor másként nem boldogult, a házszabályrevízió megoldásához folyamodott. A híres ugrai levélben megfenyegette az ellenzéket a házszabályok megszigorításával, majd tervét az 1904 évi november 18án lefolyt ülésen az emlékezetes «zsebkendőszavazás» cselfogásával keresztül is vitte, összejátszva Perczel Dezsővel, az akkori házelnökkel. A szokás és gyakorlat ellenére, csellel megszavaztatott új házszabályok első eredményeként Tisza elnapoltatta a Ház üléseit, mire az ellenzéki pártok koalícióba léptek Tisza ellen és megalakították a vezérlőbizottságot. A király 1905 január 4-én feloszlatta a képviselőházat és kiíratta az új választásokat, amelyeken elemi erővel nyilvánult meg az ország közhangulata a Tisza-rendszer ellen. A választás eredményeként 223 szövetkezett ellenzéki állott 151 szabadelvűpárti képviselővel szemben. Ezenkívül 10 pártonkívüli és 9 nemzetiségi képviselő került be ekkor a törvényhozásba. Számos sikertelen kibontakozási kísérlet után Tisza leköszönt és a király báró Fejérváry Géza táborszernagyot nevezte ki minisz^ terelnökké. A Fejérváry.kormány hivatalos missziója a koalícióval való megegyezés volt, a valóságos és rejtett cél azonban a koalíció letörése. Eszköze a képviselőház folytonos elnapolása, vagyis a parlament nélküli, tehát alkotmányellenes kormányzás volt. A koalíció, mint a képviselőház többsége olyan parlamenti határozatokat hozott, melyek eltiltották a megyéktől az adó- és újoncbehajtásokat és ellenállásra szólítottákk fel az összes törvényhatóságokat. A városi és különösen a megyei törvényhatóságok a képviselőház lelkesedéssel és egyhangúlag megszavazott határozatát az alkotmány védelmében való jogszerű lépésnek tekintették és egyértelműleg magukévá tették. Ugyanekkor megindult a megyék szervezke^désc is a passzív ellenállásra, amire a kormány fegyveres erőszakkal felelt. Királyi biztosokat küldtek ki a megyékbe és ezek a csendőrszuronyok védelme alatt kísérelték meg érvényt szerezni a kormány intencióinak. Elsősorban az adóbehajtást és az újancállL tást szorgalmazták, azonban nem sok eredménnyel, mert a nemzet az erőszak hatalmával szemben a törvénykönyvre támaszkodott és ősi hagyományaihoz híven, rendíthetetlen alkotmányhűségéből merített erőt és kitartást a küzdelemhez.