Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 9. A török dúlás idején

24 más megyéhez. Csak körülbelül lehet meghatározni a határt, mely így alakulhatott: Moróchely, Szentjakab, Komár, Szentpéter, Garabonc és a Balaton déli csücske. 9. A török dúlás idején. A mohácsi vész súlyos csapás volt a nemzetre. A folytonos belés külharookban meggyöngült országira szinte hénítólag hatott. Csaknem az egész ország a török hordák lábainál feküdt. De a nemzet csakhamar felriadt és megindult az elkeseredett harc a török ellen. Ebben a másfélszázados véres küzdelemben olyan nevezetes szerepet játszik Zala, amilyet talán egyetlen másik megye sem tud felmutatni. A vármegye, szinte teljesen saját erejéből 30—40 várat gondozott, látott el minden szükségessel. Ebben az időben pedig a pártharcok is éreztették hatásukat Zalában. Az országnak két királya lett: Szapolyai János és Ferdinánd. A Habsburg-uralkodó főembere, Báthori István minden igyekezetével azon volt, hogy a zalai nemességet megnyerje Ferdinánd számára. A somogymegyei nemesek, főleg pedig Török Bálint Ferdinándhoz való csatlakozása eldöntötte ennek a vitás területnek hovátartozását és Zala Ferdinánd országrészének tagja lett. Ezzel kettős harc színterévé vált. Ezen a területen dúltak a két király közti összecsapások, itt pusztított a török. A főurak egyik királytól a másikhoz pártoltak, gyöngítették egymást és az országot. A török pedig fenyegette mindkét pártot, bár látszólag János király szövetségese volt. 1538-ban végre megegyeztek a nagyváradi békében, de mielőtt még ennek hasznát látták volna, János meghalt 1540 ben. A váradi egyezséget János hívei nem tartották be, mert közben megszületett János Zsigmond és az ő érdekében vonakodtak az országot Ferdinánd jogara alatt egyesíteni. Az ebből támadó harcok folyamán Buda 154

Üben végleg Szolimán kezére jutott, Török "Bálint fogságba került és ezzel a somogyi terület is Ferdinándé lett. És ekkor megindultak a dicsőséges végvári harcok, melyekben Zalavármegye őrbástyái beírták nevüket történelmünk aranylapjaira. Ezek a várak nem voltak új kel etűek. Sok a római őrségek erődítményeiből alakult ki, némelyek pedig a német, tatár betörések idején épültek. Az adatok alapján Zalavárt tarthatjuk a legrégibb eredetűnek. Vármegyénk történelmének tárgyalása elején már találkoztunk vele Mosapurc néven. 1019-ben a bencés apátság birtokába kerül és mint fontos erődítmény csak 1600-ban, Kanizsa elfoglalása után, kezd szerepelni. Az 16Ö1. évi országgyűlés elrendelte, hogy a Rábán alul fekvő vidéket, mely Kanizsa el veszté vei teljesen ki van szolgáltatva a török támadásoknak, biztosítsák az ott fekvő várak megerősítésével. Ekkor jutottak jelentős szerephez Pölöske, Eger szeg, Kapornak, Zalavár és a többi Kanizsa-környéki várak. 1604-ben Zalamegye negyed részét Egervár, Kapornak és Zalavár ingyenes munkáinak ellátására rendelte ki az országgyűlés. Hasonló terheket rótt ki a zalaiakra az 1608- és 1614-es országgyűlés. Hogy mennyire megterhelte ennek a sok erődítméjxynek a fenntartása Zalát, mi sem mutatja