Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zala vármegye községeinek történeti ismertetése

233 1404-ben Miklósnak, az erdélyi vajda fiának, Dénes, székely grófnak, Péter magisternek, Marczaly István fiának és azok örököseinek «8020 tiszta aranyért». 1409-ben már Eberhard zágrábi püspök zálogbirtoka, később utóda, Medvez János örökli, de ekkor már 10.000 aranyról van szó. 1432-ben azután Zsigmond visszaszerzi a birtokot és gersei Pethö János fiainak, Péternek és Lászlónak adományozza. 1440-ben Erzsébet, Albert király özvegye a Pethőktől elvéve, Zágorhiday Dömötör, helyettes asztalnok és kincstárnokmesternek adja jutalmul, mert Zágorhiday kitartott mellette, míg a Pethők a gyermek László helyett Ulászló lengyel király megválasztása mellett kardoskodtak. A Zágorhiday-icsalád ugyan sohasem jutott a város tényleges birtokába, mert Ulászló mégis király lett. 1444-ben és 45ben erőszakoskodások, valóságos harcok folynak Keszthely birtokáért. 1448-ban a zalai nemesség Hunyadi János kormányzóhoz fordul, hogy a birtokot a Pethőktől elvevő Csapy Máté és András szentgyörgyi váruraktól vegye vissza. , Mátyás király uralkodása Keszthely történetében a békés fejlődés korszakát jelen-, tette. A török hódítás alatt a Regi várához tartozó Keszthelynek a Pethők voltak leghatalmasabb védelmezői. Lippa bevétele után (1552) a kanizsai várat ostromló török Keszthelyt ós vidékét is egyre nyugtalanítja, úgy, hogy emiatt I. Ferdinánd a ferences rendházat a templommal együtt védelmi helylyé alakíttatja át. A várrá erősödött város védőbástyája lesz a vidéknek. Dervis bég 1555-ben megadásra szólítja föl Keszthelyt. A környéki falvak sorba meghódolnak, de Pethő István, Regi várura, a várost ellenállásra buzdítja. Kanizsa elfoglalása után Keszthely erőssége maradt Zala vármegye egyetlen támasza, amelynek megerősítéséről az országgyűlés az 1602, 1604, 1608 és 1618 évi törvényekben gon* doskodtak. j A török időkben a városi lakosfeágnak sok megpróbáltatást kellett elszenvednie. 1589-ben a törökök elfogták a városi kereskedőket és elvették árúikat. 1602 júliusában Keszthely és Leeence vidékéről 150 polgárt fogdostak össze a törökök és arra kényszerítették őket, hogy gyermekeikkel ingyen munkát teljesítsenek a fehérvári várépítésnél. Ez időtájt ketté szakadt a város. A felső része adófizetője lett a török szultánnak, az alsó része pedig a király hive mairadt. A keszthelyiek közvetlenül a tö,rök kincstárba adóztak és így megmaradt a birtokjoguk, nem kobozták el úgy, mint azokét a kisebb hűbéri birtokokét, amelyekkel a pasák és bégek rendelkeztek. A törökök kivonulása után Keszthely néhány éven át a kuruc mozgalomnak színhelye volt. Bercsényi Miklós gróf, főgenerális a Ruszton 1706- január másodikán tartott gyűlésen a Zala és Somogy megyék által kiállítandó katonaság gyülekezési he-> lyéül Keszthelyt jelölte ki, ahova ugyanez év március 13-|án maga is megérkezett. Amikor József császár tábornokai a kurucokat 1709-ben kiszorították a Dunántúlról, Dieding János császári tábornok Keszthelyt 1709 augusztus 5-én már mint «a császár hűsíégére tért várost» vette oltalmába saját katonái ellen. Erre az időre esik a keszthelyi végvár és a többi környéki várak lerombolása is, — osztrák parancsra. Nemsokára elemi csapások 'is látogatták a várost. így 1710-ben pestisjárvány tört ki, melynek félév alatt kétezernél több emberélet esett áldozatául. , 1726-ban, májusi elsején tűz támadt a városban és csaknem az egész Keszthely elpusztult, alig néhány ház menekedett meg, 1739-ben pedig nagyarányú marhavész pusztított, az állatok elhullásával óriási károkat okozva a lakosságnak. 1740-iben a fagy okozott nagy károkat. ; A XVIII. század első felében a gersei Pethő-család kihalt s a Festetitesek, mint legközelebbi rokonok 1730 táján örökösödés útján jutottak a város birtokába. A keszthelyi Festetics grófi ágat Festetics Kristóf alapította meg, aki letelepedett a városban. 1739(-ben a keszthelyi nemesek beszolgáltatták szabadságlevelüket Festetics Kristóf «Comes»-nek és ezzel a város, amely a török idők alatt teljes önkormányzatot szerzett, ismét földesúri fennhatóság alá került. Az új rend tudomásvétele nem ment simán, a lakosság eleinte néhány alkalommal élesen szembefordult új urával, így 1765-ben is harc tört ki a polgárság és a földesúr között az esküdtválasztás miatt, amelyet háromszor egymásután semmisített meg a gróf és a saját jelöltjeit jelentette ki megválasz-