Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 8. Zalavármegye közigazgatásának kialakulása az Árpádok idejében

22 és újvépi részeit vette ki az ispán hatósága alól. 1262-ben IV. Béila Bak^földet a pannonhalmi apátságnak adta és szintén exíemptussá tette. Hasonlóképen a bakonvbéli apátság, 1264-ben, szintén kivétel lett. Ebből a szempontból meg kell említenünk az idegen telepeseket, a hospeseket. Kálmán idejéig túlnyomóan szlovének voltak a telepesek. a XII. századtól azonban a németek kerültek túlysúlyba. Me*gyiénkben Kebelén, Bakföldön, Perlakon, Kinceron, Karoson voltak nagyobb hospes települések. Ezek a területek szintén sok kiváltságot élveztek és kikerülve az ispán joghatóságát, közvetlenül a király, illetve a királynő alá tartoztak. A sok adókiváltság és egyéb könnyítések miatt ezek nem sokat jelentettek a királyi kincstárra nézve és a nekik adott birtokok csak veszteséget jelentettlek az államház^tartásnak. Mint említettük, Béla minden igyekezetével azon volt, hogy könnyelműen elvesztegetett birtokát legalább részben visszaszerezze. Megyénkben 1236—37-ben voltak nagyobb perpetuitates perek. Bertalan veszprémi püspök Kázmér prépost, Arnold ispán, Kednáld, Trepk, Márk, Lukács, Vitalis és több nemes volt a tagja ennek a bíróságnak. Azonban a tatárjárás megakadályozta a végleges eredményt, sőt a vész után Béla maga adományozott birtokokat a főiuraknak és egyes apátságoknak, hogy ennek fejében várakat építsenek. Vármegyénk területén ebben az időben már több nagy szerzet élt. 1055-ben I. Endre a tihanyi, 1137-ben Márton ispán a csatári bencés apátságot alapította; 1226-ban a pálosok, Raj kon 12394>en a premontreiek, 1250-ben az Örsi prépostság kapott birtokot. Ezek az egyházi birtokok most megerősödtek és több kiváltságot kaptak és így természetesen valóságos hatalmakká lettek. Béla csakhamar belátta a helyzet tarthatatlanságát és néhány évvel később ismét megkísérelte a birtokok visszaszerzését. 1254-ben István sziavon bánt és Pál országbírót, a zalai ispánt küldte Zalába

N de nem igen értek el eredményt. Ugyanebben az évben területi változás is érte Zalamegyét. Muraköz, mely később szintéin Zalamegyéhez tartozott, most a Babeníberg Frigyessel 1254-ben kötött szerződés után Stájerországgal együtt István herceg kormányzása alatt egyesült és jgy elszakadt Zalától". Ez azonban nem tartott sokáig, mert 1260-ban a kroissenburgi vereíség után Ottokár kezébe kerül a Babenberg'-birtok, sőt Muraköz is elvész és csak Róbert Károly veszi vissza 1328-ban. Ezáltal ismét királyi birtok lett és ekkor Róbert Károly utoljára megkísérli a királyi birtokok visszaszerzését, de 1334-ben végleg lemondott erről és áttért a várbirtok rendszerre. Evvel szinte egyengette a nemesi vármegye teljes kialakulását. Az ispán mellett négy választott nemes vesz részt a bíráskodásban, a nemesi megyegyűlés egyre több hatalmat, jogot ragad magához és kivéve a királyi várbirtokokat, valamint a zalai főesperesség jogköL rébe tartozó egyházakat, magához ragadja a vármegye életének irányítását. Fontos vármegyénk történetére nézve Muraköz további sorsa. Rövid ideig Danes zólyomi főispán birtoka, 1334—1350 között ismét a király kezébe kerül. Ekkor Lacfi, a királyi seregek vezére kapja meg. Természetesen megindul a pereskedés is a Hahót nemzetség és