Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 8. Zalavármegye közigazgatásának kialakulása az Árpádok idejében

20 kot jelentett, amely, bár meg-megszakították folytonosságát idegen, főleg pedig nemesi birtokok, összefüggő területet alkotott mindaddig, míg a határ mindenütt egy-egy idegen, vagy nemesi kézen levő birtokba nem ütközött. A király tehát az ilyen összefüggő királyi birtokot egységnek!, megyének tekintette és mindegyik élére ispánt állított, aki a köztigazgatást intézte. Szent István 45 ilyen vármegyét alapított. A mi megyénk mint Kolon megye szerepel, mely azonban nemcsak a mai Zala területéi foglalta magában. 1002-ben a veszprémi püspökség alapító levelében adatokat nem találunk Kolonra vonatkozólag, csak megemlíti, mint amely terület a veszprémi püspökség egyházkerületéihez tartozik. 1203-ban a veszprémi püspök ajándékba kapta Merenyét és ebben az oklevélben szerepel bizonyos Kolon-i út. Ebből következtetve, a régi Kolonmegye székhelye a mai Kiskomárom vidékén feküdhetett. Vármegyénk egyházi szempontból is igen érdekes múlttal bír. Szent István, nyilván a Koppány-lázadásra gondolva, igyekezett a kereszténység helyzetét megerősíteni. Szerzetesrendeket tél épített a vidékre, nagy adományokkal ruházta fel őket, gondoskodott védelmükről, hogy az új vallást terjesszék és a népet megismertessék a nyugati kultúrával. így 1019-ben Mosapurcban bencés apátság létesült és mert ez egyúttal a műveltség és gazdasági élet központját is jelentette, ide költözik az ispán is. Magával a Zala névvel, mint ennek a területnek a nevével, először 1134-ben találkozunk, Feli cián esztergomi érsek oklevelében, melyben a Szt. László által alapított zágrábbi püspökség támogatásári Somogyból és Zalából rendelt papokat. Körülbelül ettől az időtől kezdve a Zala comitatus kifejezést már a királyi megyétől függetlenül, terület megjelölésre használják, beleértve tehát a nemesi birtokokat is. Ezt főleg Fuloérius veszprémi prépost 1164-ben kelt adományozó oklevele bizonyítja, mely szerint ő a zalai birtokát az egyháznak adományozza. Tudjuk, hogy a nemesi vagy egyházi birtok nem tartozott a királyi megye közigazgatásába, tehát, ha Fuloérius mint Zala-i birtokot említi tulajdonát, ez azt jelentig hogy ebben az időben már kiforrott területről lehet szó és az egész komplexum, ideértve a nemesi birtokokat is, alkotja Zalamegyét. Ránk maradt oklevelekből és feljegyzésekből meg tudjuk állapítani, hogy a megye határa körülbelül merre húzódott. Csupán a déli határvonal megrajzolása okoz hosszabb figyelmet. De, ha figye<gyelembe vesszük, hogy a XII. század második felében Orlamündi gróf, német lovag hatalmas birtokot kap a Murán túl, ahol megalar pítja a Hahót nemzetséget, látjuk, hogy a zalai határ csakis a Muránál lehetett, mert lakott területen ekkora birtokot nem adományoznak, csakis a gyepűvonalon túl. A határ tehát így húzódhatott: A Murától, Lebenye vidékétől kiindulva északkeletnek tartott Magyarszerdahelyig, itt északnyugatnak fordult és Berzenoéin, Szentpéterföldén, Hernyéken, Zalabakcsán át a Kerka vizéhez ért és emellett vonult Csesztregen át Kamocsáigl, a vasmegyei határig. A déli határt valószínűsíti még a veszprémi és zágrábi püspökség válaszhatára. A két püspökség tizedlevelei alapján meghúzott vonal csaknem teljesen egybeesik az előbb felvázolt határ

1 ral. Már pedig tudjuk, hogy a veszprémi püspökség alá tartozott