Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Nagykanizsa története

181 Magával a világháborúval nem foglalkozunk. Ez szerves egész a megye történeté viel. Most azt fogjuk vizsgálni, mit eredményezett a háború és ebből a véres, üszkös káoszból hogy emelkedett ki lassan Nagykanizsa. A négyesztendős borzalmas harc véget ért. A halálmezőkön végig futott a megváltó szó: béke,... béke. Az embermilliók felsza­badultan ünnepelték a megváltó szót és elfeledték minden bajt, nyo­morúságot. Béke van. Mert ákkor még nem tudták, mit ielent ez a béke. Főleg nem tudtulk mi magyarok. A nyomorúságból, a vérből felbúrjánzott az elkeseredés, a bűn. Üjból kitört a gyűlölet. De most már nemcsák a nemzetek között, hanem a nemzetek kebelében osztály osztály ellen, testvér testvér ellen rántott fegyvert. Míg a győztes államok diadalünnepet tartottak, a vesztes Magyarországon kitört a talán még a világháborúnál is szo­morúbb harc: a testvérharc. 1918 október 31-én kitört a forrada­lom és új pusztulást, vérözönt zúdított a letiport országra. Ez a borr zalmas rém csalogató köntösben jelentkezett. Önállóság, függetlenség Ausztriától, hirdette Károlyi Mihály és az egész ország boldogan tervezgette a jobb jövőt. Nagykanizsa is ünnepelt. Csak akkor riadt a valóságra, mikor a szerbek betörtek' délről és elnyeléssel fenyegették Dunántúlt. Ami­kor látta, hogy hozzáértő férfiak helyett tehetségtelen, önző embe­rek kezébe került a hatalom, olyan emberek kezébe v akik üres^ nagy­hangú frázisokkal bolondították a tömeget és minden tevékenységük abban merült ki, hogy saját zsebüket teletömjék(. Károlyi Mihály Sneff Józsefei, a Munkásbiztosító nagykanizsai igazgató-helyettesét állította a város élére kormánybiztosi jogkörrel. Nagykanizsa örömteljes bizakodással Tagadta a kinevezést, mert azt remélte, hogy ezáltal önálló törvényhatóságú város lesz és ki­kerül a megye közigazgatása alól. Sneff első kijelentése is ezt a re­ményt táplálta. Azt hirdette, hogy Nagykanizsán fogják összegyűj­teni a vármegye gabonakészletét, hogy ezzel biztosítsák a közéíelme­zést. Ez nagyon sokat ígérő nyilatkozat volt ,és a kanizsaiak bizako­dással néztek a bizonytalan jövő elé. Megígérte azt is, hogy rövidesen néptörvény fogja biztosítani Nagykanizsa törvényhatósági jogát. Ez­zel elérte, hogy beiktatása minden nehézség nélkül megtörtént és az első hetek nyugodtan teltek el. Csupán a kiskanizsaiak és a gazdák fogadták ellenszenvvel Sneff József kinevezését és küldöttségileg til­takozást jelentettek be ellene a kormánynál. Viszont a szocialisták dr. Briglevics Károly megyei kormánybiztos visszahívását kérték ííróf Batthyány Tivadar belügyminisztertől, de az nem vette tudo­másul a két küldöttség kérését és ragaszkodott mindkét kinevezéshez. Az egyre bizonytalanabbá vált helyziet az élesebb látású poritiku­sokban klomoly aggodalmat keltett. Éles bírálatok hangzottak el a kormány helytelen és veszélyes politikájáról. Többek között Károlyi Mihály öccse, József is bátyja ellen fordult és kijelentette, hogy a mostani kormány politikája feltétlenül a bolsevizmus kitörésére ve­zet és csak egy út van ennek megakadályozására: a Habsburgok ural­mának visszaállítása, a régi katonai rendszer és a kapitalizmus. Ez a nyilt támadás országszerte nagy hatást váltott ki. A Károlyi­párt radikális érzelmű tagjai Hock János vezetésével kiszakadtak és az óvatosabb politikusok!: Lovászy, Batthyány Tivadar és Ábrahám Dezső vezetésével a Károly-kormány ellen fordult

Next

/
Thumbnails
Contents