Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története
156 ján való besorozásához folyamodni, mert Egerszegen mindig bőven kitellett a megállapított létszám az önként jelentkezők soraiból. Sokan a sorozást sem várták be, hanem önként siettek a haza védőinek zászlaja alá. Az ország szívében még változó szerencsével folytak a csaták, amikor Egerszeg az előnyomuló osztrák hadsereg hatalmába került. 1848 december 31-én szállta meg a várost a báró Buries János tábornok parancsnokságba alatt álló osztrák ármádia. Nehéz napok virradtak ekkor Egerszegre. Buries tábornok maga elé citálta a város tanácsát és azt követelte, hogy 48 óra alatt szolgáltassanak be minden fegyvert, aki pedig ezt elmulasztaná, statáriális bíróság elé kerül. Nyilatkozatot követelt továbbá a várostól, hogy «a lakosság hűséges és engedelmes jobbágya kíván-e lenni a császári és királyi Felségnek, avagy ellenségének tekinti maigát?» Ez utóbbi esetben ugyanis «hatalmában áll a várost rommá és földhöz egyenlővé tenni». 1849 újév napján tartotta meg a városi képviselőtestület közgyűlését s ezen intézkedés történt a fegyverek azonnali beszolgáltatásáról, minthogy az idegen katonaságtól körülvéve, a védtelen városi lakosság kénytelen volt teljesíteni a tábornok követelőzését. Ami azonban a «császári és királyi Felségnek való hűséges fogadást illeti, ez a része a feltételek teljesítésiének már nem ment olyan simán. Tudni kell ugyanis, hogy V. Ferdinándot akkor már lemondatta a kamarilla és helyébe a trónra unokaöccsét, az alig 18 éves Ferenc József főherceget ültették, aki, akárcsak egyik őse: II. József, a «kalapos király», nem koronáztatta meg magát. Az ősi alkotmányhoz törhetetlen hűséggel ragaszkodó zalaegerszegieket is éppúgy, mint minden más igaz magyart, lelke mélyéiig megdöbbentette az alkotmányos kötelmek lábbal tiprása és éppen ezért rendkívül súlyos dilemma elé állította Egerszeg polgárait a tábornok követelőzése. A magyar önérzet felháborodottan tiltakozott még a gondolat ellen is, hogy gyáván meghunyászkodva a bécsi Udvar engedelmes vazallusainak vallják magukat akkor, amikor az abszolutisztikus önkény a fegyveres elnjomás erejében mutatkozik meg. Ellenszegülni viszont a tábornok kdvetelőzéseinek nyiltan mégsem mertek, mert ez a város pusztulását vonta volna maga után. Ezért azután a választ úgy szövegezték meg, hogy az ne legyen éles, de ne szolgáltasson okot a város megtámadására és összelövetésére sem. A szöveg a következő volt: «... Ami a hűséget illeti, miután Zalaegerszeg város polgárai és lakosai koronás fejedelmeiknek mindenkor hű és engedelmes jobbágyai voltak, ú<gy jelenleg is koronás királyuknak hűséget és engedelmességet a j ánl an ak». Bármilyen szerencsésnek is találta a városi képviselőtestület ezt a fogalmazást, ezzel nem sikerült megoldani a súlyos problémát. A tábornok nem elégedett meg a válasszal, mert, úgymond: «ma nincs koronás király». Ezért azt követelte, hogy feltétel nélküli engedelmességet nyilvánítson a lakosság, máskülönben ágyúi csövét ráirányíttatja a városra. összeült újból a képviselőtestület. Gondterhelt arccal, szívszorongva tárgyalták, mitévők legyenek? Megtagadják az engedelmességet és ezzel az egész lakosságot, nőket és gyermekeket a biztos
