Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

153 6. A katonaság esküdjék az alkotmányra, az idegen katonák küldessenek ki országunkból, katona polgártársaink pedig adassanak vissza nazájuknak. 7. Esküdtszéket egyenlőség és és képviselet alapján. 8. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 9. A papi javak nemzeti javakká fordíttassanak, ezek jövedelmeid bői a kisebb clérus sorsa javíttassék, a népnevelés előmozdíttassék, egyéb közhasznú intézetek létesíttessenek. 10. Tanítói szabadság alkotmányos szellemben. 11. Erdély hazánkkal egyesüljön. 12. A kis lottériák eletörültessenek, mint ugyanannyi mételyei a szerény életreménynek s munkaszeretetnek.» Amint látjuk, ez a fogalmazvány nagyjából megegyezik az Irinyi József által összeállított es a «Nemzeti í)al»-lal együtt a szabad sajtó első termékeként kinyomott, híres «Tizenkét pont» szövegé v elv Az eltérés az, hogy az frinvi-féle szöveg sajtószabadságot, nemzetőrséget és közteherviselést kövebelő 1, 5. és 6. pontja helyett a papi javak fölosztását, a tanítói szabadságot és a lottériák, a «lutri» megszüntetését követelik. Lehet, hogy ezek a nagykanizsai szövegezőknek fontosabbak voltak, ós ha így van, alighanem volt is rá valamelyes okuk... A zalaegerszegiek természetesen a legnagyobb lelkesedéssel tették magukévá a «nagykanizsai tizenkét pont»-®t, de azért arról sem feledkeztek meg, amit a nagykanizsaiak kihagytak: a nemzetőrségről. Rögtön másnap: 1848. március 21^én a városi képviselőtestület elrendelte a városi őrsereg felállítását Horváth János királyi kamarás indítványára. A fellelkesült polgárság a nemzeti őrsereg felállításának kezdeményezőjét: Horváth Jánost a város tiszteletbeli polgárává nevezte ki. Ugyanezen a közgyűlésen olvasták föl Csányi László táblabírónak a budapesti eseményekről beszámoló levelét, amelyből örömmel vette tudomásul a város közönsége, hogy a korszakos átalakulás a legbékésebben, minden vérontás nélkül ment végbe. «Ezen, minden hon lakosaira üdvöt árasztó átalakulás hallatára öröm érzéssel telvék mindnyájunknak szívei» — olvassuk az egykorú közgyűlési határozat sárgult lapjairól, bizonyságául annak, milyen lelkes volt a hangulat ezekben a nagy napokban Zalavármegye székvárosában. Miután a «törvénvszerűleg megállapítandó rendes nemzeti őrsereg annak idején való rendezéséig» az ideiglenes polgári őrseregek felállítását egyértelműleg megszavazták és a jelenlévők már a gyűlés alatt tömegesen jelentkeztek a benne való részvételre, a közgyűlés a szükséges rendszabályok kidolgozására bizottságot küldött ki, amelynek elnökévé Bertalan József ny. császári és királyi lovaskapitányt, tagjaivá pedig Horváth Vilmos és Köntzöl Ferenc táblabírókat, Croboth Ferenc ny. főhadnagyot, Mantuano József, Fides János és Katona János városi polgárokat választották meg. Intézkedett a közgyűlés a nemzeti jelvény elkészítéséről is, a jelenlévő Sipos Boldizsár gombkötőmester által bemutatott mintát elfogadták és «ezen jelvénynek elkészítése végett, 18 krajcárjával darabját, az illető mesteremberekkel az alkú meg is köttetett»,