Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 5. A rómaiak a kultúra első terjesztői

14 hajnalát jelentő vas használatára, a Dráva és a Duna közé eső területre már gazdag bőkezűséggel árasztotta ajándékos fényét a klassszikus kultúra. A hatalmas Római Világbirodalom a Krisztus utáni első századokban ezt a földterületet lakóiról, a pannonokról Pannóf niának nevezve, éppúgy tartományai közé sorozta, mint ahogyan római provincia lett ugyanez időkben a Tiszán túl, a Kárpátok keleti és délkeleti gerinceiig terjedő vidék Dácia néven. Bizonyos, hogy Pannónia a Római Birodalom egyik igen jelentős tartománya volt, amit számos följegyzés és más egykori nyom is bizonyít Amikor a pannonok meghódoltak a római légiók sassal ékesített lobogói előtt, nemcsak a hódoltság igáját vették a nyakukba, de egyben részeseivé váltak annak a kultúrának is, amely ebben a korban az emberi művelődés csúcspontját jelentette. Ez a provincia is, a rómaiak által elfoglalt többi tartományhoz hasonlóan, katonai igazgatás alá került. A hódítók első dolga volt uralmukat megszilárdítani az új földterületen és annak határait minden ellenséges támadás ellen kellőképen biztosítani. Tudjuk, hogy ebben a korban a mai Óbuda helyén a római telepeseknek egy igen virágzó katonai és kereskedő városa állott: Akvinkum, amelyet Rómával, a hatalmas birodalom fővárosával mintaszerű gondossággal kiépített műút kötött össze. Ez az útvonal a mai Zalavármegyén keresztül vezetett és nyomai: a kőburkolat és a távolságjelző hengeralakú kövek még ma is sokhelyütt láthatók. Ennek az útnak egyes maradványai Tapolca környékén elég jó állapotban maradtak fenn a mult századig, történetíróink közül számosan utalnak is rá műveikben. Az utak mentén épültek a castrumok, a római légiók és ko horszok táborhelyei, amelyek közül Zalamegye területén már eddig is sok került napfényre. Ezek a castrumok védett őrállomások, kisebb erődítmények voltak, a fontosabb helyeken több emelet magasságú őrtornyokkal. Ilyen, a római korból való őrtorony maradt fenn Keszthelyen is, a Festetich hercegi kastély közvetlen szomszédságában emelkedő dombon, ahol Trajánusz császár építtetett castellumot. Azt csak 1880-ban rombolták le városrendészeti okokból. A Muraköz alsó részén fekvő Perlak nagyközség környékén napfényre került leletek tanúsága szerint a Krisztus utáni negyedik, ötödik és nyolcadik évben Tiberius, majd Plautius Silvanus vezetésével a római hadsereg nagy és heves harcokat vívott Bató pannon vezér ellen és csak úgy tudták azokat legyőzni, "hogy a segítségükre siető brenkokat a Dráva mocsaraiba szorították. A község emelkedettebb részein kiásott, mintegy tíz lábnyi mélységű sírokból rengeteg ép csontváz került elő, amelyek sajátos temetkezési módja és a megejtett antropológiai vizsgálat bebizonyította, hogy azok kelta eredetűek. A római uralom tartóssága mellett szól, hogy a Krisztus |utáni 253—260 évek között konzuli tisztet viselt Licinius Valerianus idejében vert rengeteg ezüst- és más pénzérmet is találtak itt. A szigligeti őstemetőben, a tapolcai határban, Sümeg és Stridó környékén talált bronztárgyak, fibulák és lándzsák mind a római uralom emlékei. A keszthelyi Trajánusz-császár korabeli castellum körül Lipp Vilmos, a jeles archeológus mintegy 3000 urnasírt ásatott ki a nyolcvanas években. Zalamegye földjét történelmi emlékekben való gazdagsága szinte kiaknázhatatlan kincsesbányájává teszi a régészeti kutatásoknak. Magiának az archeológiai búvárkodásnak is több, mint százesztendős