Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története
145 eshetett, ha nem nemesek korlátozták a szabadságában!) — majd Pedery László kárbíró jelenlétében gázolták, akasztófára való, huncut tolvajnak szidalmazták». Rózsást ezután 200 forint, Soós Andrást pedig 50 forint kezességre engedték csak szabadon. Ezt jegyzi fel a határvillongásról a bazitaiak panasza, amelyet természetesen, mint elfogult fél beállítását nem lehet színigazságnak elfogadni, kitetszik azonban ebből is, milyen súlyos èllentétek lehettek a határkérdés miatt a két helység lakói között, ha ilyen sajnájlatos összetűzésre vezethettek. A pör egyébként, a bazitaiak panaszára egy darab ideig a vármegye előtt folyt, majd az ország nádora: Batthyány Lajos elé került, aki mindkét érdekelt felet és számos érdektelen tanú véleményét meghallgatva, hozta meg azután azt a döntését, amely végre pontott tett Egerszeg "és Bazita sok izgalmat kiváltott pörlekedése után. A városi közigazgatás a XVIII. században. Egerszeg régiibb korbeli közigazgatására vonatkozólag sem Sebők, sem más búvárkodó nem talált a városi levéltárban semmiféle írott nyomot, ellenben a 327-es fasztikulusban van egy 1739 július 12-éről kelt rendelet, amelyben az uraság (a püspökség) utasítja a város elöljáróit rendes számadások vezetésére. Ugyanis, mint már az előzőekben említettük, a városi lakosságnak a földesúrral kötött szerződésében volt egy pont, amely a város elöljáróságát pontos elszámolásra kötelezte. Erre az évente egyszer meglejtett számadásra azért volt szükség, mert a kilencedek és tizedek pontos "beszolgáltatását a földesúr csak úgy tudta ellenőrizni, ha szabad betekintése volt a város gazdálkodásába!. Be ugyan űetekinthetett a földesúr a számadásokba, de át nem igen tekinthette az't, minthogy, ugy látszik, a vezetés nem mehetett mindig rendén és sok kivánni valót hagyhatott hátra. Erre vall leg u alább is az idézett okmánynak egy erős megrovást tartalmazó kitétele, amelyet szórói-szóra idejegyzünk: «Jóllehet inclusive az 1736 esz'tendőtül fogva az Egerszeghi városnak Biráj és Esküttyei ottan lévő Mlghos Püspökségh Tisztinek jelen létében az város Perceptorainak (adószedők) számadásit rendben kívánták venni, de mivel azon munkának folvtatásábul oly confusio és rendetlenségh tapasztaltatik, hogy se a Perceptiónak (bevétel), se az Erogatiónak (kiadás) valóságos módgya és rendi nem ismérszik, annak okáért minden az eddighi számadásoknak rendbenvételére és a következendőknek egyenessebb és köllemetesebb folytatására az alább következendő Punctumok hogy obszerváltassanak, rendeltetnek...» A továbbiakban ez az érdekes írás valósággal megszabja — és részben új alapokra fekteti, — a városi közigazgatás egész menetét és pontosan körülírja az egyes tisztviselők jogait és kötelességeit. így az adószedőnek kötelességévé teszi," hogy «minden mllitáris, avagy Hadi esztendőben, (a hadiesztendő akkoriban november 1-én kezdődött), a Tekintetes és Nemes Vármegyétől a Városra esett Dicaknak (országos adók) számát mind eyárást a maga leadandó Munkájának, vagyis számadásának kezdeten oomutálni (följegyezni) és föltenni». 10
