Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

129 Egy további oklevél-adat tanúsítja, hogy 1390-ben a régi kápolna helyén már nagy kőtemplom állt, az a körülmény pedig, hogy már ebben az időben rendszeresen tartott hetivásárokat, arra enged kö­vetkeztetni, hogy városi jelleggel bírhatott. 1440-ben már hivatalosan is városként említik, amelynek plér bánosa a XV. század végén jelentékeny szerepet tölt be, mint al­esperes. Ezekből a szórványos adatokból is megállapítható, hogy «Egur­zug* úgy katonai, mint gazdasági és művelődési szempontból egy­aránt jelentőséggel bírt ós ez a jelentősége a későbbi évszázadok során fokozatosan növekedett, úgy súlyban, mint hatáskörben. „Egurzug" mocsár-vár. Ha nem is maradt fenn minden olyan adat, amelynek nyomán a mai Zalaegerszeg helyén egykor állott város története folyama­tosan rekonstruálható lenne, mégis valószínűnek kell tartani, hogy már a törökök feltűnését megelőző időkben is sok viszontagságon ment keresztül ez a település és lakosainak sok megpróbáltatást kel­lett kiállaniok. Emellett szol elsősorban az a körülmény, hogy «Egurzug» a szentistváni birodalom megalakulásától kezdve véghely volt, dél­felé, Horvátország irányában az egyik legekszponáltabb erősség, amely sokáig a gyepüelvén, vagy annak közelében feküdt. Egurzug a középkorban egy fontos kereskedelmi útvonal mellett feküdt, az­után századokon át hadi felvonulási terület volt. A Zala folyó, a beléje ömlő Vizsiahidi patak és a Valicka csa­torna melletti ingoványos berek szinte önként kínálkoztak termé­szetes védőeszközül. Bizonyos, hogy a település helyének kiválasz­tásakor ez a körülmény döntő szerepet játszott ós a természet nyúj­totta előnyöket föl is használták az alapítók városuk megerősíté­sére. A későbbi nemzedékek még inkább kihasználták és hasznukra fordították a természeti fekvés kedvezéseit. Nyugatról, északról és keletről teljes vízi védelmet nyert a város, délen azonban a védővonal megszakadt. Viszont ez nem jelenthetett nagyobb veszedelmet, mert délen a hegyvidék számos völgysza­kadéka, nehezen járható ösvénye akadályozta a könnyű megköze­lítést. A mocsárvár legerősebb pontja az északkeleti volt, az az irány, ahol a Zala folyó mentén elterülő rétek egyesülnek a Válicka men­tiekkel. Ezen a helyen épült a város temploma is és a fővárta épülete, amely körülbelül a mostani városház táján feküdhetett. Innen déli irányban húzódott az egyik út, amely körülbelül a mai vármegye­ház-terét és a Kossuth Lajos-utcát foglalta magában, nyugat felé pedig egy másik út volt, a mai Kazinczy-tér és a KörmendiJ-utca tájékán. A vizsiahidi patakon túl lápos rétek vették körül a várost. Va­lószínűleg helyes az a feltételezés, hogy a régi város központja ettől a szöglettől délre feküdhetett. A közlekedés főere déli irányban az akkori időben Fehérkép-utcának nevezett útvonal volt, nyugat felé pedig a Körmendi-utca volt a fontosabb útszakasz. Ettől a szög­lettől északabbra aligha terjeszkedhetett a város a középkorban, mert itt állott egykor a vámház is, amit tudvalévően mindig a város szélére szoktak építeni. Ma egyébként ezen a helyen (a Zala-utcában), 10

Next

/
Thumbnails
Contents