Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

MÁSODIKRÉSZ. Zalaegerszeg története. Fekvése. Zalaegerszeg megyei varos, Zalavármegye székhelye, a Zala folyó völgye körüli síkságtól délre, öt kies és termékeny völgyelés eggyé olvadásánál, szelídhajlású, erdős, szőllős, gyümölcsös dombok ölén fekszik, a Zala folyó jobbpartján, és a Válicka-csatorna balpartján, az összeömlés szögletében. Délen a Jánka és Egerszeghegy, nyugaton az Egerszeghegy, keleten a Henye, Kisfaludi-, Csácsi-domblánoolat fogja közre. Területe ma az 1928. évbeli pontos kataszteri felmérés szerint 5112 katasztrális hold és 90 négyszögöl. Ebből mintegy 2300 katasztrális hold a szántóföld, 450 hold a kert, a gyümölcsös és a kaszáló, 832 hold a rét, 314 hold a szőlő, 183 hold a legelő, 613 hold az erdő, az utak, belterületi utcák, közterek, udvarok és vizek pedig mintegy 459 holdra terjednek. Lakosainak száma 1935-ben meghaladja a tizenháromezres lélekszámot. Ezernél több közalkalmazott, mintegy hatszáz önálló iparos, százötven önálló kereskedő és hetvenöt gazdálkodó-család él a városban, a város tehát határozottan hivatalnok- és kisiparos-város jelleget mutat. A vallási megoszlás tekintetében a város ma a következő képet mutatja: római katolikus 10.744, ágostai evangélikus 330;, református 405 és izraelita 1657. Nemzetiségi tekintetben a lakosság túlnyomórészt magyar (12.712), de él Zalaegerszegen 287 német, a többi más nemzetiségű. Érdekes egybevetni ezeket az adatokat a régebbi népszámlálások eredményeivel, mert jellemzően mutatják ezek a számok a város fejlődésének az utóbbi évtizedekben jelentékeny mértékben meggyorsult iramát. 1850-ben még csak 3876 lakosa volt Zalaegerszeginek, 1870-ben már 5424, (más számítás szerint már 1869-ben 5850 lett volna!), 1891ben 7811; ebből 7449 magyar és 263 német. 1910-ben a lakosság már meghaladta a tízezres lélekszámot, a népszámlálás adatai szerint (ugyanis 10.844 volt a város lélekszáma. 1920-ban 13.239 lakost tüntet fel a népszámlálási statisztika, ebből 12.712 magyar és 287 német. A házak száma 1895-ben mindössze 856 volt, 19^)_ban pedig 1355, tehát nem egészen három évtized alatt csaknem hatvan százalékkal emelkedett. A legutóbbi tíz év során 1500-ra szaporodott föl a házak száma, ezenkívül azonban a szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben még mintegy kétszáz, lakásul szolgáló hajlék épült az összeírás szerint.