Pesthy Pál dr.: Zalaegerszeg multja és jelene : képekkel és a város térképével ellátott Utmutató. (1931)

Zalaegerszeg történeti múltja

— 14 — püspökei állandóan nagy gondot fordítottak a városra. A hosszú küzdelmek után beállott békés fejlődést évtizedekre megakasztotta az utóbbi századokban a várost ért legnagyobb csapás, az 1826-. évi -tűzvész. 1826. július 18-án, majd újból július 29-én csaknem az egész város leégett. «Egy szempillantatban — írja az egykorú jelentés, — több utcák tűzzel annyira elboríttattak, hogy az oltalmazok életeknek világos veszedelme nélkül azokhoz közelíteni sem bátorkodtak.» A vármegye a súlyos csapás után külön bizottságot küld ki, hogy az erősen sújtott várost újból megépíteni segítse. Teljesen újból rendezik a város utcáit, a megnyitott új utcákat szélesre szabják, gyalogjárókkal, vízfolyókákkal látják el azokat, utcai világítási rendelnek el s valószínűleg elsőnek hazánkban Egerszegen építtetnek utat «Mac Adam» elvei szerint. Az 1848—49-i szabadságharc idején válságos napjai voltak a városnak. 1848. december 31-én megszállotta Egerszeget az osztrák ármádia s az ettől kezdve sűrűn átvonuló csapatok erőszakos követelései sok izgalmat és szenvedést okoztak. Különösen izgalmas volt az 1849, július 12-e, amikor a nemzeti ellenállás már utolsó napjait élte s az osztrákok elbizakodottsága nem ismert határt. A Körmend felől érkezett és a város határában tábort ütött osztrák sereg parancsnoka tekintélyes összegű hadisarcot és nagymennyiségű élelmiszert követelt és megfenyegette a polgárságot, hogy, össze lövöldözteti a várost. A parancsnok csak többszöri kérlelés után lett engesztelékenyebb