Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

IV. Károly király trónfoglalási kísérlete

Az előző napon táviratilag behívott alföldi zászlóaljak és ceglédi csapatok a délelőtti órákban Budapestre érkeztek és egyesülve a jászberényiekkel, túlerőbe kerültek a Lehár—Ostenburg-csapatokkal szemben. Luby őrnagy csapatai, valamint az egyetemi zászlóaljak széles harcvonalban állottak a kelenföldi pályaudvarig és Than tábornok parancsára a budaörsi út mindkét oldalán támadásba mentek át. A 11 óra tájban megindult ellentámadás ötórai nehéz harc után sikerrel végződött. A király csapatainak nagy részét visszaszorították. Buda örsöt elfoglalták és a katonákat lefegyverezték. Délután érkeztek Nagykanizsáról, Veszprémből Iiajmáskérről csapatok és jelezték Say Rudolf ezredes tiszántúli csapatainak érkezését is. A kormány a csapatokat a legnagyobb kíméletre utasította, Lehárékat megadásra szólította föl és éjszakai harcbeszüntetés mellett várták a választ. Lehárék azonban ezt az időt arra használták föl, hogy Győrből, Komáromból és Tatáról erősítéseket iparkodtak szerezni. A helyzet ezáltal súlyosbodott, mert attól lehetett tartani, hogy másnap a támadó csapatokat csak nagy vérontás után lehet teljesen lefegyverezni. Egy magasrangú katonatiszt érdekesen mondta el a délutáni órákban történt bizalmas megbeszélés lefolyását. Amikor déli tizenkét óra után Rakovszky Istvánnak jelentették Ostenburgék. ho?^ helyzetük rosszabbra fordult, azonnal felhívta telefonon Bethlent és kijelentette neki, hogy félórán belül meg fogják kezdeni az előnyomulást és két óra leforgása alatt a Várban lesznek. Ha Bethlen nem parancsolja vissza azonnal csapatait és nem rendeli el a harc beszüntetését, úgy vele szemben személyileg szigorú megtorlást alkalmaz. Bethlen válasza az volt, hogy a dolgot a nemzeti hadseregre bízták, a döntés a katonaság kezében van. Rakovszky erre fenyegetődzni kezdett, mire Bethlen szó nélkül letette a kagylót. Rakovszkynak ez volt a végső fegyvere és amikor látta, hogy ez sem sikerül, azonnal kiadta a parancsot a visszavonulásra, azonban Ostenburg útján Svoy ezredest találkozóra kérte rövid fegyverszünet dolgában. Amikor Svoy megjelent a találkozón, Ostenburg egy őrházhoz vezette, ahol a legnagyobb meglepetésére maga Károly király fogadta Andrássy, Rakovszky és Hegedűs altábornagy társaságában. A király csodálkozását fejezte ki, hogy a tisztek ellene fegyvert fognak, mire Svoy jelentette, hogy ők nem a király ellen fogtak fegyvert, hanem azok ellen a csapatok ellen, melyek fegyveresen vonulnak a főváros ellen és arra kérte a királyt, hogy keressen érintkezést Horthy kormányzóval, aki a helyzetről fel fogja világosítani. Erre Svoy megállapodott Hegedűs altábornaggyal, hogy reggel Törökbálintnál találkoznak, letárgyalják a fegyverszünetet és éjszakára demarkációs vonalban állapodtak meg. Az éjjel folyamán a király csapatai meggyőződhettek arról, hogy minden elveszett, a beigért erősítések nem érkeztek meg, viszont Héjjas Iván csapataival Nyugatmagyarországról már Győrbe érkezett és onnan tovább nyomul Bicske felé. A hangulat is erősen leromlott, amikor reggel a törökbálinti vasúti megállónál megjelent Gratz Gusztáv és Lehár, kiket a kormány nevében már várt Kánya' Kálmán meghatalmazott miniszter és Sárkány altábornagy és átnyújtották a kormány feltételeit, melyek a következők voltak: 84