Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

IV. Károly király trónfoglalási kísérlete

üzenetet és a levelet, melynek hatása alatt nyomban kiadta a parancsot a Komáromot védő Perczel ezredes és csapatainak elfogatására, Ács községből pedig telefonon felhívta Belhlen grófot és mint ,,a király által kinevezett miniszterelnök" a király nevében is a budapesti kormány feltétlen megadását követelte. A Bethlen által adott válaszra az volt a felelet, hogy tovább indultak Tatára és a késő éjjeli órákban a páncélvonatok a főváros alá érkeztek, míg az a szerelvény, amely a királyt és környezetét szállította, Bicskén tartott pihenőt. Abban a levélben, amelyet Vass miniszter vitt a királynak a kormányzótól, de amely sohasem jutott a kezébe, ezt írja Horthy: „A polgárháború veszedelmének elhárítása nem tőlem függ. Önzetlenül éltem mindig kötelességemnek, utolsó kötelességem azt jelenteni, hogy ha Felséged fegyveres erővel bevonul Budapestre, Magyarország örökre megszűnt létezni." A kormányzó szavai e vészes éjszakán valóban megrendítők voltak. És mialatt a főváros polgársága nyugodtan aludt a lefüggönyözött ablakok mögött és nem sejtett semmit, Budapest utcáin mindenfelé autók száguldottak, vitték a parancsokat a kaszárnyákba, hogy sorba állítsák a fegyveres erőt a bevonulás feltartóztatására. Ezt meg kellett tenni, mert az előző nap folyamán a külállamok követei fenyegető, sürgős demarsokat intéztek a kormányhoz és nyilvánvaló volt, amennyiben a Bethlen-kormány szó nélkül átadja a helyét Rakovszkyéknak, úgy 2 A óra alatt négy oldalról ellenséges csapatok vonulnak be Budapestre és a megmaradt csonkaország a hajdani Lengyelország sorsára kerül. Illetékes helyen tudták nagyon jói, hogy a határokról érkező csapatfelvonulási hírek komolyak és a hatalmak fenyegetése nem üres beszéd. Egyébként történelmi tény az, hogy Hohler akkori angol követaki Magyarországnak kipróbált barátja volt. adta a tanácsot az ország érdekében, hogy minden fegyveres erőt össze kell vonni és mindenáron meg kell akadályozni a budai várba való bevonulást. Nemcsak a várban nem aludtak ezen az éjszakán, de az egész ország lázban égett, mert ezekben a nehéz pillanatokban az egész világ szeme Budapestre tekintett. Éjfél után egyetemi zászlóaljak vonultak ki a katonaság megerősítésére a budai hegyek lankáira. És egyszerre a védő hadsereg élére állott Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő és hadvezére, ura lett az egész katonai helyzetnek. A reggeli órákban távoli ágyúdörgések hangja hallatszott a főváros utcáin. Ostenburg csapatai megkezdték a támadást a budaőrsi útnál. Svoy ezredes és Toókos őrnagy a félig már bekerített egyetemi századok védelmére siettek csapataikkal és viszonozták a tüzelést, hogy az ágyúkkal felszerelt Lehár-féle csapatokat megállásra bírják. Ezalatt Ostenburg és Lehár formális hadüzenete megérkezett a budai várba, melyben közölték a király nevében, hogy A000 emberükkel bevonulnak Budára és a legkisebb ellenállás esetén lövetni fogják a várost. Közben Hegedűs altábornagy, aki Sopronból jött a királlyal, reggel 9 órakor Kelenfölről felhívta telefonon Nagy Pál tábornokot és közölte vele, hogy nyolc zászlóaljával vérontás árán is bevonul a fővárosba, tehát szüntessék meg az ellentállást. Nagy Pál tábornok a kormány megbízásából salvus conductussal Budára hívta Hegedűst, hogy 82