Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Zala vármegye 1919—1929

szet és a magyar tudás dicsőségét hirdették, elpusztítsák, hogy nyoma se maradjon az elcsatolt részeken a magyarság szellemi szupremáciájának. Zala vármegye felháborodással értesült Fadrusz János, a világviszonylatban is nagynevű magyar szobrászművész híres alkotásának, a pozsonyi Mária Terézia lovasszobrának lehordásáról. A törvényhatósági közgyűlés mély felháborodással és megbotránkozással bér lyegzi meg a csehek ezen gaztettét, egyben felterjesztést intéz a belügyminiszterhez, amelyben azt kéri, hogy külföldi diplomáciai képviseleteink útján jelentse be a magyar kormány tiltakozását e fölháborító eseménnyel szemben, eszközölje ki az összes kultúrnemzetek közbelépését hasonló barbár események megismétlődésének meggátlására. Ugyanekkor hitet tesz a törvényhatóság a királysági államforma intézménye mellett, melyhez határozatában ragaszkodik, mint a magyar faj és az országot összetartó ezeréves erőforráshoz. 1922. évi március hó 2-án a kormányzó Kolbenschlag Béla alispánt Zala vármegye főispánjává nevezi ki. Állásába március 27-én rendkívüli közgyűlés keretében, fényes ünnepségek között iktatják be. Az első közgyűlésen, amelyen Kolbenschlag Béla főispán elnökölt, máris szomorú kötelességet kellett teljesítenie. Felolvasta a hivatalos lapnak 1922 április 1-én megjelent rendkívüli számát, mely tudatja, hogy IV. Károly király Funchalban meghalt. A döbbenet, a mély meghatottság ült a zsúfolt közgyűlési termen, amikor síri csendben felállott dr. Kroller Miksa zalavári apát, a törvényhatósági bizottság tagja és a gyász érzését mélységesen átérezve, megtartotta gyászbeszédét: — Az a koporsó, amelyet egy mély gyászba borult özvegy hét árvával kísért, a magyar koronás király, IV. Károly királyunk földi hamvait takarta. Hatalmas uralkodócsalád ivadéka, kettős birodalom uralkodója, Magyarország törvényesen megkoronázott királya, távol hazájától, nemzetétől, száműzetésben halt meg. Meghalt fiatalon, de a világot megrázó szörnyű csapások súlya alatt megtörve és megőszülve! — Rövid néhány évi uralkodása alatt rengeteg jelét adta törvénytisztelő, alkotmányos gondolkodásának, demokratikus érzületének. Kész volt megadni mindazt, amit a nemzet századokon át óhajtott és amit elődei mindenkor megtagadtak. Róla mondta Apponyi Albert, hogy ő lett volna négyszáz év óta a legalkotmányosabb magyar király. És ez a szép reményünk sírbaszállott véle. Ez az egykor hatalmas úr, kinek szavára százezrek és milliók lestek, kénytelen volt családjával meghúzni magát egy szerény házikóban és szükséget szenvedett. De nagy volt halálában is, bizonyítják utolsó szavai. — „Neked ajánlom, ó jó Uram, az életemet, áldozatul népem boldogságáért." A nagyhatású beszéd után szem nem maradt szárazon a teremben és elhangzott az az indítvány, mely szerint a törvényhatóság adjon kifejezést bánatának száműzetésben elhúnyt királya szomorú sorsa fölött és ezen érzelmét jegyzőkönyvben örökítse meg, továbbá intézzen feliratot az özvegy királynéhoz, melyben részvétét fejezze ki a mérhetetlen veszteség és csapás fölött. A közgyűlés egyhangúlag fogadta el e javaslatot. Ugyanekkor választotta meg a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel 36