Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Az aszófői áramfejlesztőtelep története

Szentjakabfa BÁBEL JOLÁN, kántortanítónő Nagydoboson (Szatmár m.) születeü 1896 március 3-án. Középiskoláit Szatmáron végezte és oklevelét 1915-ben szerezte meg. Legelőbb Nemeshetésen volt kántor-tanítónő 1915-től 1917-ig. 1917-től 1930-ig Óbudaváron kántortanítónő, ahonnan 1930 januárjában választották meg Szentjakabfa községbe kántortanítónőnek. Állandó tevékenységet fejt ki kulturális akciókban. Az Iskolánkívüli Népmüvelés előadója. Szaklapokban több pedagógiai cikke jelent meg. Szépirodalommal is foglalkozik. Tagyon PAULICS GYULA, kántortanító Tósokberénden (Veszprém in.) születelt 1891 július 17-én. A gimnáziumot Veszprémben, a tanítóképzőt Győrött végezte el. Oklevelének megszerzése után 1911 szeptemberétől Várkeszőn működött, majd megválasztották Tagyonban kántortanítónak. 1917-ben bevonult katonai szolgálatra és csak 1918-ban szerelt le. Leszerelése után újból elfoglalta kántortanílói állását és azóta is betölti. Az Iskolaszéknek, Hegyközségnek, az Olvasókörnek és a Polgári Lövészegyletnek vezetője; a Levente Egyesület elnöke. Zánka ANTAL IMRE, körjegyzőségi levente-főoktató Zánkán született 1904 május 16-án. Középiskoláit a pápai református főgimnáziumban végezte. 1922-ben bevonult a 4. honvéd gyalogezredhez katonai szolgálatra. Mint k. p. v. j. honvéd szerelt le. Ez idő óta Zánkán lévő birtokán gazdálkodik. Közbirtokossági felügyelő és 1928 óta körjegyzőségi leventefőoktató. Nagy elfoglaltsága mellett nagy ambícióval végzi leventefőoktatói tisztségét, ami a csapatán látszik is, mert a járási leventeversenyeken a zánkai leventék mindig feltűnnek ügyességükkel. 312