Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
Nagykanizsa város utolsó tíz esztendeje
vita után állást foglalt az egyfázisú forgalmiadó mellett és követelte a régi vásártartási rend visszaállítását. E határozatáról felterjesztést intézett úgy a pénzügy-, mint a kereskedelmi miniszterhez. A városi képviselőtestület májusi közgyűlésén megszavazta a Varga-féle városrendezési tervet, a Zárda-utca meghosszabbítását és a Vágóhíd kiépítésére 240.000 pengő kölcsön felvételét. Nagyszabású ünnep keretében 1928 június 30-án leleplezték a nagykanizsai diák-hősök emlékművét, amelyen 42 hősi halált halt kanizsai diák neve van megörökítve. Az ünnepi beszédet dr. Brand Sándor vármegyei főjegyző tartotta, miközben lehullott a lepel az emléktábláról. Éberhardt Béla tankerületi főigazgató átvette gondozásába az emlékművet és a város nevében dr. Krátky István főjegyző hatalmas babérkoszorút helyezett el alája. Meg kell még e helyen emlékeznünk arról, hogy az amszterdami olimpiai versenyeken a szellemi olimpiászt dr. Mező Ferenc nagykanizsai tanár nyerte el. A gazdasági viszonyok romlásával természetesen emelkedő tendenciát mutatott a munkanélküliség is. A városi hatóságnak rendkívül nagy gondot okozott és sajnos okoz még ma is az ipari munkások keresetnélkülisége. De nemcsak a munkásosztály szenved a rettenetes munkanélküliség súlya alatt, hanem a középosztály is. Mindenütt, de különösen a nagyobb kereskedelmi cégeknél nagy leépítések történtek és számtalan szellemi munkás, magántisztviselő maradt kenyér nélkül kik a legnagyobb nélkülözéseknek vannak kitéve. Ez a kérdés világprobléma ugvan, azonban a helyihatóságoknak mégis foglalkozni kell ezzel annál is inkább, mert általános elszegényedést von maga után. Társadalmi akció indult meg Nagykanizsán a szellemi és ipari munkanélküliség leküzdésére, de vajmi kevés eredménnyel. A nagykanizsai kézműiparosság a súlyos gazdasági viszonyok terhe alatt belekapcsolódott abba az országos mozgalomba, melyet Fríihwirth Mátyás orszáffgvülési képviselő indított az IPOSz keretében a Kézműves Kamara felállítása érdekében. A kézműiparosok a hosszú évek során ráeszméltek arra, hogy érdekeiket az egyes kereskedelmi és iparkamarák nem védik meg, hanem a velük merőben ellentétes érdekű kereskedelem szolgáltatában állanak. Ekkor Frühwirth felvetette az önálló kézműveskamara eszméjét és e tárgvban országos propagandát indított. A nagykanizsai kisiparos társadalom felismerte a kérdés nagy bordereiét és akkor, amikor a kereskedelmi miniszter állásfoglalásra hívta fel az ország ipartestületeit, egyhangú lelkesedéssel a Kézműves Kamara felállítása mellett nyilatkozott meg. Nagykanizsa városa egvrészt a lakosság, az élénk kereskedelem, másrészt a város továbbfejlesztésének érdekében a beruházási programmját kiegészítette azzal, hogv tervbe vette és megvalósította az utcáknak burkolattal való ellátását. A képviselőtestület egvhangú határozattal elhatározta, hogy 43.000 nésvzetméter burkolatot fektet le dacára annak, hogy ez a munka több mint egy millió pengőben iránvoztatott elo. Elhatározta a képviselőtestület. ho2v az erre szükséges összeget részben a város erdőüzemétől, részben pedig a nacrvkanizsai pénzintézetektől veszi kölcsön. Ezek a legkészségesebben álltak rendelkezésre, a pénzt folyósították és a munka gvors iramban befejezést is nvert. Ilyen módon a vasúti pálya242
