Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Nagykanizsa város utolsó tíz esztendeje

uzsora és az árdágítás, melyet a nagykanizsai járásbíróság erős kézzel és szigorú ítéletekkel próbál ellensúlyozni. A szomszédos községek, melyek Somogy vármegyéhez tartoznak, hasonlókép érzik a közszükségleti cikkek hiányát, mire mozgalom indul meg Somogyszentmiklós, Bagolasánc és Lippó községekben, hogy közélelmezési szempontból Nagykanizsához csatoltassanak. Ilyen értelmű felterjesztést intéznek a belügyminiszterhez és Krátky István dr. főjegyző hosszú előterjesztésében véleményezte a községek kívánságát, mert ez is azt bizonyítja, hogy Nagykanizsa gazdasági centrum, melynek körletét nemcsak gazdaságilag, hanem közigazgatásilag is egyesíteni kell Zala és Somogy határos járásaiból, hogy ebből kialakuljon az új Kanizsa vármegye. Előterjesztésében hangsúlyozza, hogy a közigaz gatás főcélja a gyorsaság, az pedig csak forgalmi és gazdasági szempontból egységes területen lehetséges. A kanizsai néptanács 1919 február 13-án tartotta első ülését Sabján Gyula dr. akkori polgármester elnöklésével. Sneff József ekkor prog rammot adott, Havas Hugó dr. üdvözölte a kormánybiztost és Király Sándor műszaki tanácsos ismertette a hadikórház átvételének ügyét. Hemmert Károly főszámvevő abban az időben szülei látogatására Zsombolyára utazott, honnan a szigorú határzár miatt nem tudott visszajutni és így a város főszámvevő nélkül maradt. Ugyanakkor vonult nyugalomba Deák Péter főkapitány, kinek helyébe Sneff Kiss Lajost nevezte ki. Akkor került Csáktornyáról a megszállás miatt Nagykanizsára a határrendőrség, melynek elhelyezéséről gondoskodni kellett. Nagy izgalmat keltett és sok reményt ébresztett az a plakát, mely 1919 február 15-én jelent meg az utcasarkokon Buza Barna földmívelésügyi miniszter aláírásával, mely a földosztást ígérte be a nincsteleneknek. Nagykanizsa város intelligenciája és a komolyan gondolkozók előtt már tisztán állott az a kép, hogy hova fogja vezetni az országot a marxizmussal és pacifizmussal átitatott kormányzás. Ennek egyik felkiáltójele volt az, hogy Faics Lajos dr. városi ügyész állásáról lemondott. Egy hónappal később bekövetkezett a rettenetes valóság, a Károlyikormány átadta a hatalmat a kommunistáknak, akik négy hónapon keresztül sanyargatták a nemzetet és gyilkolták halomra a proletárdiktatúra szent nevében a nemzet legjobbjait. Bár erről az időről külön emlékezünk meg részletesen, mégis e helyen kell megemlítenünk azt az embertelen gazságot, ami Nagykanizsán végbement akkor, amikor négy nagybakónaki gazdát ellenforradalmi cselekményük miatt az emberi jogok megcsúfolásával kivégezték. A kommün után Nagykanizsa városa is romokban hevert. Hozzá kellett látni az újjáépítéshez, a városi adminisztráció rendbehozatalához és a lelkek megnyugtatásához. A háború és a forradalmak nem kímélték a várost. Háztartásának egyensúlya megrendült, pénztára teljesen kiürült. Az első nehézségeken úgy akartak segíteni, hogy felállították a közellátási üzemet, amely valóban lendített is valamit a város üres pénztárán. Azután jöttek a pótilletékek, melyek a bevételek gyönyörű perspektíváját nyitották meg. De tovább nem mehettek a perspektívánál, mert a város közellátási vállalatai a nehéz gazdasági 230