Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos

is ott veszett, de Fejzi török krónikás feljegyzései szerint odapusztult »néhány ezer keresztény disznón és 170 muzulmán fogoly is. Ugyanebben az esztendőben Nagy-Kanizsa az újonnan létesített szabad-hajdu csapatok főállomása lett. A szabad-hajdúk zsold nélkül, pusztán zsákmányért harcoló, főként az ellenség élelmi- és egyéb hadi készleteinek elkobzására toborzott alakulat volt. A kanizsai szabad-hajdúk Erdőd váránál, a Dunán közeledő, 58 nagy hajóból álló, rengeteg pénzt, élelmiszert, fegyvert és ruhát szállító török hajóhad összes rakományát, Hárságynál pedig 6000 darab vágómarhát zsákmányoltak. KANIZSA TÖRÖK-KÉZEN A XVII. század első esztendejével megfordult a sors kereke az addig minden ostromot dicsőségesen állott kanizsai vár felett. A vár parancsnoka a krajnai származású Paradeiser György ezredes, aki nem is érti a magyar szót és ezért is, meg fösvénységéért is az egész várőrség, még a német zsoldosok is csak gyűlölni tudták. Emellett a törökkel is szorgalmasan ápolta még török fogsága idejéből származó baráti összeköttetéseit úgy, hogy a kanizsai várból is sok levelét vitték küldöncök az ismerős török vezéreknek. A várőrség rendes létszáma 1400 magyar, 1300 német, 400 lovas és 100 karabélyos szokott lenni. Paradeiser parancsnoksága alatt azonban olyan rossz volt a bánásmód, olyan hiányos az élelmezés és a fizetés, hogy a várból egymásután szökdöstek meg a katonák, hogy más csapatoknál nyerjenek felvételt. Ugyanekkor Paradeiser a török elől a várba menekülőkből egészítette ki várseregét, a szükséges létszámra. Ibrahim pécsi basa ilyenformán a legjobbkor adta ki a parancsot Murát basának, hogy a Balatonig minden magyar kézen lévő erődöt elfoglalva, Nagykanizsa alá siessen. Paradeiser nem vette valami nagyon komolyan a támadás előkészületeiről érkező hireket. Azt gondolta, hogy közismert török-barátsága a hódító hengerelésben is salvus conductus lesz Kanizsa vára számára. Nem is tett egyéb óvintézkedést, csak amikor a török előcsapatok a vár környékén gyújtogatni kezdtek, a csupán egyszerű földsánccal körülvett külvárost felgyújtatta és Piller nevű őrnagyát lőporért és zsoldért Pozsonyba küldte. Közben, az összes déldunántúli kisebb várak elfoglalása után, a török Kanizsa alá érkezett. Ibrahim nagyvezér, Murát basa és Mohamed khiája 60.000 főnyi török-tatár sereggel ütöttek tábort Palin alatt. A 116 szekérrel és félezer emberrel 500 hordó lőport és csupa aprópénzben 250.000 v. forint zsoldot szállító Piller őrnagyot a sormási dombon a török megtámadta. Piller járműveiből köralakú szekér-várat rögtönzött és elkeseredett küzdelem után egész lőpor-szállítmányát sajátkezüleg felrobbantotta úgy, hogy összes emberei és rengeteg török esett az irtózatos robbanás áldozatául, az aprópénzekből pedig valóságos zápor hintette be még Kanizsa várát és környékét is. Ibrahim a récsei tó mellé egy dombot, a későbbi Basa-dombot hordatta össze,