Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

magát a Berek birtokába helyheztesse«. Olyan tisztán látta ezt a város, hogy

1) maga is teljes erővel nekilátott a berek lecsapolási munkálatainak és haszonvételei értékésitésének. Örökös súrlódások között kétfelől, két úr parancsára is törték tehát most egyszerre a berek bozótjait. Egy haszna volt a városnak ebből a késhegyig menő, a földért folytatott háborúságból : — a hajdani várat övező mocsárba belevágtak a gazdasági kultura szerszámai s a vadvizes területből mind nagyobbat és nagyobbat hódítottak meg a kenyértermő munka számára. ^ ^ ^ Az 1797. év fordulatot ígért a város helyzetében. A pör ugyan még mindig folyt a város és uradalom között, de ez évben sikerült végre az uraságtól írásba kapni azt, hogy hajlandó »illendő és bötsületes egyességre lépni« a várossal, egyúttal felszólította a magisztrátust, hogy adja be írásban azokat a feltételeket, melyek mellett az egyezséget meg akarja kötni.

2) Ekkor meg a város kötötte meg magát és nem adott semmiféle ajánlatot, mondván, az uraságon a sor, hogy ajánlatot tegyen. Öt hónapig kócolódtak ezen, míg végre a karácsony előtti napokban

3) a város is, az uraság is írásba fektették az egymástól való megszabadulás békés feltételeit. A megegyezés azonban mégsem tudott létrejönni. Az uraság árkolta tovább a berket és árkolta tovább a város is. 1800. év folyamán a város saját kasszája terhére a bajcsai határtól kezdve 300 öl hosszúságban ásta meg a berek vizeinek összegyűjtésére hivatott kanálist.

4) Közben az uradalmi tisztek sem voltak restek, úgy hogy a karácsony előtti megyegyűlésen Nagykanizsa előterjesztette abeli kérelmét, hogy az uraságot a vármegye gátolja meg valamiképen a felsőbb helyen már betiltott árkolásban. A megye azonban »a vá,ros jussainak káros megsértésire tzélozó Intézetet hozott«, mire a város Babotsay József városi kamarást és Koptsányi Tamás fiskálist küldte fel könyörgő levéllel a király elébe.

5) A deputáció-járásnak annyi eredménye lett, hogy a megyei törvényszék egy év múlva megkezdte az egész per-komplexum felülvizsgálatát és a kanizsaiak ügye elkezdte újra járni a különböző fórumokat. A város aggódó figyelemmel kísérte a pör minden fázisát, nem sajnálta a szűkös városi kasszából az utazások, ügyvédek, deputációk tetemes költségeit. Amikor megtudta, hogy a megyénél kitűzték Nagykanizsa ügyét felülvizsgálatra, sietett a magisztrátus deputátusokat küldeni Zalaegerszegre, »hogy a szükséges vigyázat ottan meg tétetődhessen« ß) Jól állott ekkor a város ügye. A királyi intézkedéssel 1802. júliusában Nagykanizsára érkezett bizottság a helyszíni tárgyalások eredményeképen megállapította (ezt a véleményt akkor már természetesen a megye is magáévá tette), hogy a berek lecsapolását »az egész Publicum közhasznára« határozták el, így tehát nem hogy eltiltották volna a várost (amely a berek mindenkori »haszonvételében lenni találtatott«) a lecsapolási munkálatok folytatásától, hanem ellenkezőleg, szorgalmazták a munka folytatását és befejezését. Hihetetlen energiával látott neki ekkor a boldogan fellélegzett város a berek teljes lecsapolásának.

7) A megyei földmérők a községtanács és a bíró jelenlétében 1795. V. jkv. 343. és köv. old. 2) 1797. 165. v. jkv. 3) 1797. 251. v. jkv. 4) 1802. 389. v. jkv. 5) 1801. 125. v. jkv. «) 1802. 353. v. jkv. ») 1802. 389. v. jkv. - 36 -