Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Irodalom és művészetek Nagykanizsán, írta Barbarits Ijajos

Hajgató Sándor kanizsára. 1874-ben a lap nevéből törölték a Somogyi jelzőt és maradt csak Zala érdekeit szolgáló Zalai Közlöny. Bátorfi 1896-ban bekövetkezett haláláig állott a Zalai Közlöny élén, 1887-től mint annak kiadója is. Ezalatt 23 verses és novellás kötete jelent meg. 1889-ben megindította a Zalai Közlöny Könyvtára c. könyvsorozatot. Az Adatok Zalavármegye történetéhez c. munkája 30 füzetig jutott el. A szó igaz értelmében irányító faktora volt a város közéletének. Kultúrális örökét dr. Kiss Ernő piarista tanár vette át, társszerkesztője volt dr. Villányi Henrik kereskedelmi iskolai tanár, már ekkor sokfelé figyelő tagja a városi képviselőtestületnek. 1898-ban Villányi lett a lap felelős szerkesztője, aki az amerikai lepedőnagyságot csökkentette és hetenként kétszer jelentette meg a lapot, amit 1902-től tíz éven át Kertész József kereskedelmi iskolai tanárral és Gáspár Béla banktisztviselővel, a maguk vállalatában adtak ki, kibérelve a lap kiadási jogát. Kanizsa második lapja a Fischt Fülöp könyvkereskedő kiadásában hetenként megjelenő Zala volt. A Zala tervei a kiegyezés után értek meg és 1874-ben öltöttek testet a páréves, szerényebb Kanizsai Lapok utódjaként. Felelős szerkesztője Hoffmann Mór polgári iskolai tanár, majd igazgató volt (a Nemzeti Színház igazgatójának, Hevesi Sándornak atyja). A politika ezidőtájt még teljesen ismeretlen volt a vidéki lapok hasábjain. Az országos események is csak elvétve, alig érintve találnak helyet azokon. A legszűkebb helyi és legfeljebb megyei érdekű közéleti problémák feletti akadémikus vitatkozás volt a szépirodalmon kivül legkedveltebb olvasmánya a közönségnek. Igaz ugyan, hogy a cikkezés, hírlapokba való írás ekkoriban szinte a bon ton kérdése és a magas közéleti és hivatali tisztségek velejárója volt, úgyhogy a megye minden részéből a legelőkelőbbek is felkeresték a kanizsai lapok szerkesztőségeit jól-rosszul megírt, de minden esetben hihetetlen hosszúságú cikkeikkel, melyekből sok nagy alkotás, sok újítás és a folytonos fejlődés ekkori lázának sok későbbi termése indult el útjára. Az országos politika csak a 80-as években szüremkezett be a redakciók asztaláig. Az Újvárosház-utcában (Kazinczy-utca) székelő Zala kezdetben még várospolitikával sem foglalkozott, hanem főként a szépirodalom berkeiben botorkáló, avatott és avatatlan tollú, poétahajlamú emberek belletrisztikai gyakorlótere. Hogy Nagykanizsán egy utcasor leégett, az akkori újságírás nem is vette észre, de heteken keresztül sok-sok hasáb hely jutott az afelett megindult vitának, hogy vájjon illik-e hölgynek biciklire ülni? Nevelőnek és szórakoztatónak kellett ekkor főleg az újság, meg pénzintézetek, gazdasági, tanítói és egyéb egyesületek közgyűlési jegyzőkönyveinek eredeti 360 — Bátorfi Lajos Hoffmann Mór