Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

Az ebéd bőséges és ízletes. Kis változtatással rendesen ezek az ételek kerülnek asztali a : húsleves, tormamártás marhahússal, rizsaprólék, káposzta disznóhússal, rétes, sült marhahús, majorság, disznósült, többféle kalács és apró sütemény. Elmaradhatatlan a csurka (hurka). Természetesen a bor bőségesen ömlik a poharakba. A vőfély (vőfér) minden étel előtt felköszöntőt mond. (Valamikor ez a vendéghívó (pozovics) feladata volt.) A hosszú és bőséges ebéd után, elkészülnek a »menetre« a menyasszonyért. A menet élén a zászlótartó halad. A zászló többszínű fejkendőből készül. A zászlónyél végére rozmaiinggal díszített almát tűznek. A zászlótartó után a fiatal férfiak haladnak s ezeket követik az idősebbek. A korosabb emberek után megy a két nászember (a két tanú). (Itt említem meg, hogy a két tanút (a két nászt) a vőlegény kéri fel, hívja meg.) A nászok után a két vőfély (vőfér) következik. Köztük az egyik koszorúslány halad. Ezek után a vőlegény a másik koszorúslánnyal. Ezeket követi a menyecskék piros lekötős csoportja, majd az idősebb asszonyok mennek fekete ruhában. A menet végén a cigányok muzsikálnak. Ez a nászmenet a — valódi kiskanizsai nászmenet. Ha ettől eltérnek, az már : hamis, nem teljes. Gyönyöiű, festői menet. A kalapokon bukréta, rozmaring, a koszorúslányok fején koszorú és vállukon az elmaradhatatlan fehér bongyorkendő. A cigány húzza, a menet dalol és rikojál. Mire a menet odaér a menyasszony házához, az ajtót bezárják. Addig nem eresztik be a násznépet, amíg a találós kérdéseket, — ezeket az öregek mondják, — meg nem fejtik. A találós kérdések legtöbbször igen naivak és többé-kevésbé közismertek. Negyed-, sőt félórás találgatás, évődés után, idősebb (régen a legidősebb) férfi kinyitja az ajtót. A násznép most már bemehet az udvarra. A vőlegény, a két násznagy, a két nyoszolóasszony (nyoszolóasszony : a násznagy felesége), a két vőfély és a két koszorúslány a folyosóra, gangra, pitarra mennek és az egyik nász sallangós szép beszédben kikéri a menyasszonyt. A vőlegényt nagyon dicséri. A beszédre valaki válaszol és kiküldenek egy leányt. Tessék ! Itt van, akit keresnek ! A násznép megnézi a piruló lányt és így felel : — Nem ezt keressük . . . Nem ez az, akit keresünk . . . Rendesen négy-öt leányt küldenek ki. Végre kijön a piros menyasszony (igen gyakran sápadt, mert, amint írtam, még ma is kevés az érdeknélküli szerelmi házasság) és ekkor így kiáltanak : — Ez az, akit keresünk 1 Ezután az egész násznépet behívják a szobába. Újból dalolnak, rikoltoznak. A dúsan teiített asztalt rikojázva, dalolva megkerülik — háromszor. A másik vőfély az ételeket hordja és felköszönt. Az asztalnál ülő vőfély az újpárt szolgálja ki. A menet az ajtótól az asztal balsarkának tart és úgy kerüli meg. Az örömszülők és a menyasszony vendégei nem ülnek az asztalhoz. Dalolnak, vagy körülállva nézik a nászi akomát. Ezen második ebéd (ez az igazi nászebéd) után egyik nász megveri a mester — 349 —