Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

olyan törekvő az iparos fiú. Ezért, ha gyárba kerül, hamar vezető munkás lesz. A pesti gyárakban sokat találni. Szeretik őket, mert megbízhatók, ügyesek, tanulékonyak. Építkezéseknél szívesen alkalmazzák a kiskanizsai komívespallért. Nemcsak Nagykanizsán, hanem a fővárosban is. Mint minden szorgalmas és katona nép, a kiskanizsai is hazafias. Ismeri a mai kor torzeszméit és magyaros, természetes eszével — tudományos felkészültség nélkül is — elítéli, megveti azokat. Mint a legtöbb idősebb magyar, Kiskanizsa öregjei is konzervatívok. A fiatalok azonban már lelkesebbek és haladni vágyók. Arra törekszenek, hogy Kiskanizsát, ezt a városba oltott falut, mielőbb előbbre vigyék a műveltség terén. Ennek a lelkes szándéknak eredménye a Polgári Olvasókör is, amelynek 556 tagja van. Régen még idegenkedtek az intelligens elemtől, ma szívesen gyarapítanák, csakhogy Kiskanizsát emeljék. Ez a szorgalmas, józan és természetes eszű magyar nép, ma még alig járat újságot és nem olvas eleget, mégis mélyen belelát az eseményekbe és az emberekbe. A valódi, munkás, becsületes férfiért, tisztviselőért síkra száll, bárki akaratával szemben is. Megtörtént, hogy a tanfelügyelőség igazgató-tanító jelöltje nem kellett, mert volt nekik igen becsületes és igen kiváló tanítójuk. A tanfelügyelőség visszavonult, s Ők győztek. Ahogyan segíti, támogatja az arra méltót, épúgy elítéli, megveti az izgágát, a pazarlót, a részegest, a restet, a piszkosat s aki szavát meg nem tartja. Kaskanizsai polgárok között alig akad részeges. Sőt büszkék a józanságukra. Szeret pinceszerezni. A pinceszerezés még ma is kinyitja a bicskákat, de érdemes polgár arra is nagyon vigyáz, hogy a pinceszerezés meg ne ártson. Erre neveli fiait is. Önérzetes. S ezért nem tűrné, ha valaki ezt mondaná, ezt írná : kiskanizsai parasztok. Ök polgárok. Önérzetes polgárok. Polgárságukat nemcsak a mult erősíti meg, hanem a jelen is. A »paraszt« szót megbélyegző, kicsinyítő jelzőnek > tartják. Az a paraszt, aki buta, aki piszkos és aki mondja, — hallottam egy önérzetes polgártól. Mert Kiskanizsa annyira népes, hogy pusztán földmívelésből megélni nem tudna, kereskedik. Tanulékony. Észért nem megy a szomszéd faluba. Igen ügyes kereskedő. Eltanulta a kereskedelem különféle fogásait, sőt újakat is talált. Mint kereskedő, ravasz és eszes. Kereskedelemben »nem ismeri a tréfát« és »hamar lekem, ha valaki beleavatkozik dolgába, vagy el akarja rontani üzletét. Szorgalma a kereskedelemben sem ismer határt és fáradtságot. Kereskedői ügyessége és ravaszsága — közismert. Megcsalni nem engedi magát. Hamar »átlát a szitán«, de az »ő kártyájába igen nehéz belepillantani«. Ezért már többször hallottam : az örménybe hét ördög és hét zsidó bujt, de a kiskanizsai mégis lefőzné, ha versenyeznének. Ezért a kiskanizsai kereskedőt bátran nevezhetjük Zala, sőt Dunántúl örményének. Letenyén hallottam egy kiskanizsai kereskedőt beszélni : — 341 —