Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

Vasárnap, ünnepnap az utcákon nem látni piszkos csizmát. Fénylenek a legények csizmái, mint a békebeli huszárszakaszé. A lányok is igen tisztán jelennek meg az utcán, a templomban. A nagykanizsai piacra tisztán, csinosan sietnek a kiskanizsai menyecskék, lányok. Nagyon kényesek arra is, hogy bevitt árúik tiszták legyenek. Részben tisztaságszeretetüknek köszönhetik, hogy kerti terményeiket értékesíteni tudják. A tisztaság- és rendszeretet a temetőben is látható. Elhanyagolt, gazos sír a kiskanizsai temetőben nincs. Csinszeretetüket jellemzi, hogy a kereszteket többen többször befestik. Állataik is tiszták. Okos és figyelmes nép a kiskanizsai. Ma már sokan tanulnak. Mind az elemiben, mind a gimnáziumban megállják helyüket. Midőn adatokat gyűjtöttem, egyik leány elszaladt valamelyik házhoz és megtanult ott gyorsan egy verset, hogy nekem elmondhassa. Hasonló figyelemmel többször is találkoztam. Házaikban szívesen, udvariasan fogadtak és minden kérésemet — parancsnak tekintették. Bár még sohasem járt náluk etnográfus, mégis rögtön — pár szóból — megértették, »miről van szó«. Hangyaszorgalmú. A lustaságot, restséget megveti. Reggeltől estig dolgozik. A kaszások már hajnali három órakor elindulnak a kaszáve és kint maradnak sokszor estig. A nők kertészkednek. Árúikat jórészt Nagykanizsán adják el. Szorgalmuknak köszönhetik, hogy kertészkedésüknek messze elment a híre. Takarékos. Amit megkeres, nem pazarolja el. Csak egy polgárt említettek, aki úgy mulatta el vagyonát. Törekvő, szerző nép. Békében az asszonyok »rakták a takarékot<<. Azon igyekeztek, hogy minden gyereknek legyen takarékkönyve. Még a mai nehéz világban is tudnak pénzt félrerakni kis mennyiségben. Ez csuda. A becsülésre méltó szorgalom, a takarékosság és a szerző hajlam okozták ezt a csudát. Szereti a szőlőt, a pinceszerezést. Ha valamelyik gazdának hat szőlője van és megszületik a hetedik gyerek, így gondolkozik : — Még egy szőlőt szerzek, hogy a hetediknek is legyen. Békében el is érte, de ma igen nehezen. Gyerekeit taníttatja a kiskanizsai polgár, ha azok tanulni akarnak és ha teheti. Régebben nem engedték a kiskanizsai fiatalokat az ipari pályára. Ma már változott a felfogás, változott a helyzet. A kiskanizsai fiúk mind a tisztviselői, mind az ipari pályán kitűnőek. Amilyen törekvő volt a földmíves apa, épp Kiskanizsai leányok — 340 — Kiskanizsai legények