Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa sport-története, írta dr. Mező Ferenc

Egylet futbalcsapata verődik össze, mert a többi egylet időközben megszüntette működését. Az április 21-én Zákány ellen elért 3 : 0 arányú győzelem bevezetője a sorozatos győzelmeknek. A sportszeretet, a sportláz immár általános és egyre hangosabban jelentkezik az óhaj, hogy a sportoló ifjúság pályához jusson. A főtitkárnak megválasztott dr. Mező Ferenc szóval-tollal agitál az ügy érdekében, de a mozgalom csak akkor kecsegtet sikerrel, amikor a sport szeretetében felnőtt Bogenrieder Frigyes és a város lelkes főjegyzője, dr. Krátky István kerül a Torna Egylet elnöki székébe. Kettejük buzgalma, energiája, de főleg áldozatkészsége gyorsabban eredményre vezet, mint hinni lehetett és 1920 tavaszán készen várja a sport-tábort az ország egyik legnagyobb és legkiesebb sporttelepe a Katonaréten. A pálya eredményeképen a sport soha nem remélt magasságba lendül. Márólholnapra atléták tűnnek fel, akik rövid gyakorlat után győzelmesen hordozzák meg az egylet színeit nemcsak a környező városokban, hanem még a fővárosban is és Marvalits Kálmán, meg Schwartz Vilmos, még az országos bajnokságban is szép helyezést tud elérni a diszkoszvetésben, illetőleg a 100 méteres síkfutásban. Mindkettő többszörös kerületi bajnok lesz, kerületi rekorder is, de mellettük Krammer Zoltán (400—1500 méter), Laufer Ferenc (800—1500 m.), Balog György (100—400 m.), Aczél István (magasugrás), Szépudvary (diszkosz) is sok szép győzelemmel öregbítik egyletük sikereit. A Torna Egylet 1920. nyarán rendezett országos versenyére a két legelőkelőbb fővárosi egylet is elküldi atlétáit s nem kisebb hírességek startolnak pályánkon, mint Somfay Elemér, Grosz István, Kainráth Antal, Hanthó, Gál. Schwartz ismét kettős győzelmet arat 100 és 200 méteren Somfay, illetve Hanthó ellen. A futbalisták is győzelmet győzelemre halmoznak úgyannyira, hogy 1920-ban már alosztály-bajnokok, a következő években mindig helyezettek és 1925/26-ban pedig kerületi bajnokok és csak az országos bajnokság eldöntőjében találnak legyőzőre. Tudásuk előtt nem egyszer még a külföldön is elismert Szombathelyi Athletikai Klubnak is meg kell hajolni, de a fővárosból leránduló csapatoknak is teljes tudásukat latba kell vetniök, ha győzni akarnak. A fellendülés kapcsán kis bírói kar is támad városunkban, köztük a legkeresettebb Spitzer Antal, a derékemlékű Bognár Zsigmond unokaöccse. Ugyancsak a nagy lendület eredménye az is, hogy az 1920/21-es években sportlap is keletkezik városunkban : a »Dunántúli Sporthírek«, Bóna Gyula, a Torna Egylet egykoron jóképességű játékosa a szerkesztője. A jó tollal írt lapnak a fővárosban is nagy volt a tekintélye. * * * Sok dicsőséget hoznak a Torna Egyletre a birkózók is. E gyönyörű sportágnak már a mult század végső évtizedeiben is mutatkoznak nyomai. A háború előtt már szorgalmasan gyúrják egymást a polgári iskola tornatermében, valójában azonban ez a sportág is a Torna Egylet virágkorában (1920—24.) születik meg és szökik sudárba. Bogenrieder Frigyes és Kollarits Géza, az egykoron országoshírű birkózók teremtik meg és csakhamar olyan gárda van körülöttük, hogy 1920 nyarán már országos verseny rendezésére is mernek vállalkozni. A főváros és Kaposvár birkózói mellett a mieink is szóhoz jutnak és Lehoczky, majd Klinger, — 331 —