Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos

— mint Szigetvárt is — véráldozat nélkül, csupán kiéheztetéssel szerezzék vissza a töröktől. A kanizsai beglerbég, Ibrahim Musztafa azonban mindenre elszánva, válaszra sem méltatta a vár feladását sürgető, török nyelven, — szabadon bocsátott török foglyokkal a várba juttatott kiáltványt, hanem lövetni kezdett az ostromlók állásai felé, melyek pedig kívül voltak a várágyúk lőtávolságán. A megszálló csapatok nem is viszonozták a tüzelést, sőt a kisebb kirohanások alkalmával elfogott igazhitűeket is mindig vissza eresztették a várba, ellátva őket a megadásra buzdító kiáltványokkal A körülzárás olyan tökéletes volt, hogy a szorongatott vársereg minden erőlködése ellenére még csak segítséget sem tudott kérni sehonnét Pedig az őrség létszámán kívül az élelem is veszedelmesen fogyott, füveken, gyökereken éltek már és a fegyelmet az elégedetlenség erősen megbontotta. Már a közel 1000 keresztény foglyot is szabadon bocsátották az élelmikészletek kímélése szempontjából. A várőrség egy utolsó, elkeseredett kirohanással még át akarta törni az ostrom-gyűrűt, hogy valahonnét segítséget hozzon, de a kísérlet véres fejjel omlott össze. Ibrahim, különösen mikor híre kelt egy tízezres keresztény segítőcsapat közeledésének, sürgősen tárgyalásokba bocsátkozott Heiszter tábornokkal a vár feladását illetőleg. Kétheti huza-vona után megjött Bécsből az aláírt szerződés, mellyel Nagy- Kanizsa 90 esztendei török ura.om alél felszabadulva, újból magyar kézre került. Gróf Batthyány Ádám és gróf Csáky tábornokok vették át a töröktől a várnak háromsoros aranyláncra fűzött kulcsait. Az átadás ünnepelyes szertartásait a Rácváros egyik gyümölcsösében terített fényes ebéd fejezte be, melyen az átadásig 4000-ről 600 főre apadt várőrség tisztjei és maga a beglerbég is a legkitűnőbben érezték magukat. Ebéd után 400 török, 800 magyar lovas fedezete mellett, málhás szekereik hosszú oszlopával elvonult Légrád felé, örökre búcsút mondva a kanizsai várnak. Az őrség többi része, mintegy 200 török, itt maradt Kanizsán, vallást és nevet változtattak és békés polgárai lettek a fajtájuktól olyan sokat zaklatott városnak. Az eltávozottak közül is nagyon soka.i vittek magukkal kanizsai és környéki magyar lány feleséget és Kanizsán felcseperedett gyerekeket. A varat leltár alapján vették át a kincstár részére. A leltár adataiból néhányat nem lesz érdektelen ide jegyeznünk : Volt a török kivonulása után a kanizsai várban : ágyúszerszám (köztük néhány szakállas-ágyú) 279 darab, tűzhányómozsár (egy köztük 200 fontos) 35 darab, lőpor 277 mázsa, ón 1688 mázsa, kanóc 277 mázsa, bomba 200 darab, töltött gránát 14.500 darab, üres granat 12.500 darab, muskéta 215 láda, pisztoly 12 láda, nyíl 13 láda, ágyúgolyó 40 fontos 13.256 darab, ágyúgolyó 76 fontos 11.600 darab, ágyúgolyó 24 fontos 32.800 darab, szekér és ágyútalp 356 darab, janicsár-puska 3486 darab, sínszeg 220.000 darab, új vas 2050 mázsa, font gyapot 2719 mázsa, homokzsák 1350 mázsa, kétélű bárd 2540 daiab, muskéta 368 darab, emelőgép 52 darab, ólom 130 mázsa, puskacső 2000 darab, 2^ fontos szakállaságyú 100 darab, puskagolyó 100 mázsa, olaj (terpentin, faolaj) 18 mázsa, kéneső 6 láda és 2 hordó, szurok, gyanta 5 láda és 5 hordó, salétrom 8 láda és 1 hordó, sörét 8 hordó. A király gróf Batthyány Ádámoi nevezte ki Kanizsa teljhatalmú parancsnokává, aki nyomban hozzá is látott a vár kijavításához és a török uralom alatt hihetetlen mértékben összegyülemlett szenny, piszok eltakarításához. Bécsben pedig emlékérmeket verettek Kanizsa várának, a belőle kivonuló töröknek, a megalázkodó, - 21 -