Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos

fizetését pedig meg tagadta, ennél a város maga a mester képző intézetre szükséges szállást adni köteles nem lévén, az ezen intézetre használt lakások bérbe adatni rendeltetnek.«

1) Nagykanizsának egyébként is lezüllötta nyagi viszonyai mellett, hiányzott az uradalom támogatása, úgy hogy amikor 1850-ben az algimnázium főgimnáziummá alakult s ennek kapcsán a város tanügyi tehervállalása is megnövekedett, a városi vezetőség kezét sem nyújtotta ki, hogj^ ne vigyék el innét a preparandiát. amely még ebben az évben végleg elköltözött Kanizsáról. A kanizsai képezde tanára volt Boja Gergely, a későbbi tanfelügyelő, akiről 1849-ben a következő bizonyítványt adta ki a városi elöljáróság : »Boja Gergely kanizsai kerület volt képviselője . . . ezen városban mint mester képző intézetnek tanítója több éveket töltvén . . . mint Kanisai kerület részéről megválasztott képviselő. Kanisa városban csak egyszer sem jelent meg és soha, a népet fegyverfogásra nem ösztönözvén és azt nem lázítván, az uralkodóház eránti gyűlöletet a nép közt nem terjesztette.«

2) Boja Gergelyt, Nagykanizsa tanügyeinek később is lelkes apostolát Budapestre helyezésekor a város díszpolgárává választotta.

3) ISKOLÁN KÍVÜLI NÉPMÜVELÉS Már a mult század 70-es éveiben szükségét érezték Nagykanizsa tanügyének harcosai, hogy azok részére is nyújtsanak lehetőséget ismeretek szerzésére, akik felnőttek iskola nélkül, vagy ha jártak is iskolába, azóta elmaradtak a kultúra fejlődésében. Ezért már 1870-től kezdve a gimnázium tanári kara évenként téli tanfolyamokat rendezett felnőttek részére.

4) Amikor a különféle kulturális egyesületek egymásután megalakultak, hosszú időre ezek kezében folytatódott a népművelő munka. Az intézményes iskolánkívüli népmüvelés 1919-ben kezdődött. Az alapvetés nehéz munkájával az akkoriban mint menekült idehelyezett Majtliényi Károly, reáliskolai tanár, birkózott meg, megszervezte a kiskanizsai népfőiskolát Béres János kiskanizsai igazgatóval. Erre igen nagy szükség is volt, mert 1920-ban a város 30.037 lakosa közül 5829 volt az analfabéta (20%) és ezek közül 2051 nő és 763 férfi már túl volt az iskolaköteles koron. 1921-ben már rendszeres vetítettképes előadásokat látogatott a népfőiskola 50 hallgatója. 1922-ben a B-listákkal csökkent létszámú tanítóság mellett is 124 volt az évi előadások óraszáma. 1923/24-ben a népfőiskola helyett az ismeretterjesztő előadásokat rendszeresítették, ezzel azonban a tanfolyamok népszerűségüket vesztették, mert hiányoztak a programból a szórakoztató számok. Az 1925/26. évben Nagykanizsán is megindult a népművelő munka. Eberhardt Béla gimnáziumi igazgató és Béres János népművelési titkár iparosok részére rendeztek látogatott előadásokat. Azóta aztán már csak az egyesületek, főként a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör liceális előadásai képviselik Nagykanizsán az iskolánkívüli népművelést. 1927-ben állandó analfabéta tanfolyamokat szerveztek katonák részére. Ezeket l) 1849. 182. századossági jkv. 2) 1849. 567. v. kgy. jkv. 3) 1872. okt. v. kgy. 4) 1870. 355. tanácsi jkv. és 1873. febr. 16. kgy. jkv. — 287 —