Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos

tanulót bocsátott ki az életbe. 1028-ban a tanulók létszáma 153 volt, ezek közül 53 izr., 83róm. kath. vallású volt. Az intézet kebelében Önképző Kör, Ifjúsági Sport Kör és Ifjúsági Segítő Egyesület működik. Az iskolafentartó izr. hitközség egy külön iskolai szakosztály révén gyakorolja a felügyeletet az iskola felett. A szakosztály elnöke Ötvös Emil ny. állampénztári főigazgató. POLGÁRI ISKOLÁK Híre-hamva sem volt még az intézményes elemi oktatásnak, amikor már messze földön híres gimnáziuma volt Nagykanizsának. Éppen ez az adottság teremtette meg a kanizsaiakban az állandó igyekezetet, hogy mielőbb az alsóbb fokozatú iskoláikat is kiépítsék. A »nemzeti oskola« megépítését nyomon követte a törekvés, hogy megoldják valamiképen a leányoktatás kérdését is. A leányok ugyanis együtt járták a fiúkkal a nemzeti iskola osztályait, úgy, hogy mire onnét kikerültek, valami leányos neveléssel egyikük sem dicsekedhetett. Már 1833-ban gondolkodtak a leánynevelés elkülönítésén, amikor is »Pichler Henrik, mint egyik Tagja Priv. Kanisa Város kebelében újon an kezdendő Leány-tanító Intézetnek, jelenti az Erd. Tanátsvak, hogy ezen Város kebelében egy társaságos kisded leányokat nevelő Intézet, mellynek kezdete l-ö Májusban lészen, felállítatik és a Helybeli Elöljáróságnak tudtára adni az Egyesület kívánván. Melly Egyesületnek jelentését és Városunk kisdedeinek előmenetelére való törekedést, mint a Polgári Társaságos éleinek egyik legfőbb és szükségesebb Intézetét az Erd. Tanáts jó néven vévén, egyszersmind bizonyosa teszi, hogy Elöljárói kötelesége szerint azon Intézetet pártolni es amennyiben szükséges, segítségére lenni meg nem fog szűnni, olly megjegyzéssel mindazáltal, hogy azon Intézet reguláit és feltételeit bevár and ja«.

1) A külön »leánynevelő intézetet« a nemzeti iskola időközben megürült házában helyezték el, de 1849-ben a nagy közterhekre hivatkozva beszüntették. mert a 20 (vidékieknek 40) kr. havi tandíjakból 1847-ben pl. mindössze 57 forintot kapott a város.

2) A városiak panasszal támadták meg a tanács eme intézkedését, mire a városatyák így válaszoltak : »a városi századosság tekintvén a városi jövedelmeknek megcsökkenését, miután be nem látja azt, hogy azon szülök leánygyermekeit, kik különös nevelést kívánnak leányaiknak adni, miért volna a városi pénztár köteles fizetni, és miért taníttassanak a város pénztárából a leány ok stikelésre s miután az előtt is, midőn a nő nevelő nem volt. a leányok az olvasás és írásban kellőkép taníttattak és ezen túl is azok Faits György oskola mester és segédje által tanít alhatnak« .

3) A leánynevelés ügyének máig is kiható ballépését követte el a városi vezetőség l) 1S33. 346. városi jkv. 2) 1849. 43., 59., 66. századossági jkvek. 3) 1849. 190.V

2 dec. századossági jkvek. Központi elemi és polgári iskola — 279 —