Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai egyházak története: - a) a kath. egyház története, írta Barbarits Lajos

A hitélet élénk volt ezekben a mozgalmas időkben. A lakosság meggyökerező, állandósuló városi életének szimbóluma lett az Uj-Kanizsa oldalán felépült, véres századok helyére lenéző, hatalmas templom, és kolostor. A templom céljaira továbbra is szivesen adakoztak a hívők és alig volt végrendelet, amely róla megfeledkezett volna, úgyhogy a városi magisztrátus kebelében később már külön kurátort választottak a »szent hagyományok« (pium legatum) gondozására. Ilyen volt 1823-ban Pichler Aloisius

1) 1739-ben megkapták a barátok Bessenyei alispántól a jezsuiták volt földjeit. Németh János uradalmi jószágkormányzó és neje, Lakatos Mária 1760-ban házukat, szőllejüket és minden ingóságukat a templomnak hagyták, adományokból épültek a templom oldal-oltárai is. 1773-ban a buzgó kanizsaiak avégett instáltak a püspöknél, hogy a városnak 5 védőszentet választhassanak (szent Fábián, szent Sebestyén, szent Flórián, nepomuki szent János és szent Rókus) és mind az öt védőszent ünnepét munkaszüneti nappal megünnepelhessék. A püspök természetesen ezt a kérést nem honorálta,

2) de a kiskanizsaiak azóta is ünnepnek tartják e szentek napjait. A plébánia-templomban minden vasár- és ünnepnapon »magyar és más nyelvem énekes misét is mondottak,

3) nagyobb ünnepeken kimentek vidékre is misét és szentbeszédet mondani. Keresztjáró napokon a szomszédos községek templomaihoz járt a körmenet. Nagyhéten a szentsírnál felváltva ének és zenekar zengett gyászzsolozsmákat. Vízkereszt napján a páterek házról-házra jártak és minden katholikus házat beszenteltek, sőt kimentek a filiális községekbe is. Búzaszentelésre a török időkből maradt szokás szerint az eszteregnyei hegyre jártak ki. A »háromkereszt« nevü kálváriát 1702-ben Umsunst János építtette. 1768-ban annak a helyére emeltette Inkey Boldizsár alispán a lazsnaki kápolnát.

4) Nagyhéten ide szokott járni a processio és a buzgó kanizsaiak közül százan és százan töltötték itt a nagypéntek éjszakáját. Szent László ünnepén Nagykanizsáról »ex Ecclesia Cathedrali« a plébános vezetésével, zászlók alatt búcsújáró körmenet indult Szentlászlóra. Az 1702-ben épült homokkomáromi templom csak később lett kedves búcsújáróhelye a kanizsaiaknak. Minden októberben revízió alá vették, ki végezte el a húsvéti gyónását. Akiről kiderült, hogy elmulasztotta, az nem kapott egyházi temetést. Akik az ünnepeket megszegték, azokat a plébános »bűnük nagysága szerint« megbüntette. Aki huzamosabb ideig megátalkodott a bűnben, azt 12 forintra büntették és a büntetést a szószékről kihirdették. A büntetés-pénzeket a templom céljaira fordították. A kanizsai plébánia kegyura Batthyány Ádám herceg volt, aki azonban kegyúri kötelességeit nem teljesítette (»qui iure Patronatus gaudet, ius nihilominus sustentationis non exercet, nec officium Patroni hactenus debitae impleviU) és nem élt plébános-jelölési jogával sem.

5) Később, sok sürgetésre elvállalta az uradalom a templom karbantartásának gondját. A plébánia filiáléi voltak Bagola, Sánc, Fakos, Mórichely, Palin, KHmánts és Lazsnak, valamint Kanizsáról adminisztrálták a somogyszentmiklósi plébániát és idetartozott a homokkomáromi plébánia is. *) 1823. 552. városi elölj. jkv. -) 1773 máj. 9. városi elölj. jkv. 3) Kereszteltek 1690. anyakönyve, oConsuetudines« e. a. 4) 1778. és 1816. Can. Vis. 5) U. o. 239