Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai egyházak története: - a) a kath. egyház története, írta Barbarits Lajos

a ferencesek hajlékát és templomát is lerombolták, úgyhogy annak nyoma sem maradt.

1) A törökök kitakarodása után bőséges dolguk akadt a ferenceseknek, jezsuitáknak is, a vár és környék lakosai között. A jezsuiták közül Balasházi Imre, Pap Ferenc, Hladky Ferenc, Lenchovich Endre és Töller Ferenc neveit találjuk feljegyezve. Mindkét szerzet kereszteltjeinek anyakönyve fennmaradt ezekből az időkből. A franciskánusoké (erősen megrongált állapotban, fedőtáblái kívülbelül teleírt kódex-lapokkal vannak leragasztva) 1690 augusztus 28-án jegyzi fel az első keresztelést. »

Jacobus Pater ordinis S. Franc,«

2) keresztelte meg Vitman Valentin és feleségének, Magdolnának fiát, Andrást. Keresztszülők Zimbinetzky Péter és Régi Anna. A kereszteltek anyakönyvében nagyon sok ma is ismerős névvel találkozunk. Igv mindjárt az első lapon : 1690 szept. 27-én Umsuns János és felesége Nagy Borbála kereszteltették Vásárhelyi Péter fiát, Ferencet. Másnap Csiplő János Judith leányát tartották a keresztvíz alá. A jezsuiták matrikulájából Hdlis István jegyzett fel néhány érdekesebb keresztelőt. A kanizsai várparancsnok, gamersfeldi Jakab János 1690 június 29-én tartott születésnapján egy török nőt (»quaedam foemina turcica«) kereszteltek és a várparancsnok volt a keresztapa. A várparancsnok egy ízben a magyar várcsapat vezérének, Mazal Pálnak feleségével, Demkovics Zsuzsannával együtt kereszteltetett egy 16 éves török fiut. Osterhuber Mátyás kanizsai polgár és kalmár ugyancsak egy török nőnek keresztapja. A jezsuiták szerették volna most már végleg megtartani a plébániát, viszont a franciskánusok sem tágítottak ősi jogaiktól. A felsőbb egyházi hatóság végül is 1691 áprilisában a plébánia vezetésével Nyilas Imre légrádi plébánost és Lendvay Mátyás nevű káplánját bízta meg. A káplán, aki »coadiutor Canisiensis« címet viselt, először 1691 augusztus 14-én keresztelt a kanizsai »magyar plébánia« Boldogasszony-kápolnájában.

3) A »magyar plébánia« 1692 jan. 6-án megszűnt amit a kereszteltek anyakönyvének következő bejegyzése ad hírül : »1692 Finis Administrationis Emerici Nyilas, Parochi Legradiensis et Adjutoris Matthyae Lendvay.« A légrádiak a jezsuitáknak adták át a plébániát, akik január 7-én átvették a templomot is. Legelső napon egy Török György nevű ittmaradt török feleségét keresztelték meg Katharina névre. A Török nevet különben sok ittmaradt és megkeresztelt török vette fel. P. Petrus Gross jezsuita atya szerepel mint »Parochus Canisiensis« l) P. Szabó i. felj. 2) Halis ezt a matriculát aligha ismerte, mert szerinte a vár visszafoglalása után a ferencesek 1694-ben kezdték meg újra funkciójukat. A »visszatelepítés« szót is tévesen használja, mert hiszen a franciskánusok a török megszállás alatt nem hagyták itt a legnagyobb baj idején híveiket. Plébániájuk, templomuk nem volt ez alatt a 90 év alatt, de misszionárius munkával ápolták tovább a kereszténv lakosság hitéletét. 3) Ezzel megdől Halis Istvánnak az a feltevése, hogy' a kanizsai plébániát átmenetileg palini szerviták adminisztrálták és néhány sorral utóbb az is, mintha Kanizsán nem lett volna jezsuita plébánia. Megdőlt az is, mintha a keresztelési, házassági és halotti matrikulákat 1736-tól fogva vezették volna a ferencesek, mert hiszen már 1690-ben is vezették azokat. 235 Szentháromság-szobor