Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

Geisztl Miksa főfelügyelő. A nagykanizsai mozgóposta-hivatal forgalma fejlődése során Bécsig, Fiúméig, Bródig, Eszékig, Bátaszékig terjedt és ellenőrzést gyakorolt a közbeeső vonalakon ;s. A világháborút követő összeomlás a mozgóposta működési területét is megnyirbálta. 1920-ban Szilágysomlyón és Miskolcon teljesített szolgálat után Leszcinszky Szaniszló főfelügyelő került a nagykanizsai mozgóposta-hivatal élére. Ekkor még a soproni, pécsi, Baja—kiskunhalasi vonalak forgalma ià a nagykanizsai mozgóposta ügykörébe tartozott, míg ma már csak a soproni és pécsi vonalakon működik. A mozgópostafőnökség és pályaudvari postahivatal vezetője 1927 október 1-től Miklós -János postafőfelügyelő, aki Erdélyből menekülve került Nagykanizsára. DOHÁNYRAKTÁR Eredetileg az adóhivatal kezelte a dohányraktárat is, majd 1875-ben önállósították és az Erzsébet-téri, ma Ország-féle házból, a Zöldfával szemközt a kincstár által építtetett egyszerű épületbe költözött. A dohányraktár első főnöke Faggyas Lajos volt. 1906 őszén az öreg kincstári épületet nagyobbrészt lebontották és helyébe építették a mai, lovagvár-szerű, tornyos, cirádás dohányraktár-palotát. Zala és Somogy egy részének trafikjai a kanizsai raktárból kapják ellátásukat. Jelenlegi hivatalfőnöke Huszág Ágoston, hosszú ideje tölti be tisztségét egy ellenőrből és egy altisztből álló hivatali személyzettel. 1927-ben 7 millió darab szivar, 81 millió darab cigaretta, 29 millió csomag dohány volt a raktár évi forgalma. Mindezek együttes értéke közel 77 milliárd korona volt, vagyis az 5 milliárdon felüli különleges-fogyasztással együtt egy év alatt 82 milliárd koronát (6 és fél millió pengőt) füstöltek el a raktár kerületében. Dohányraktár — 208 —