Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos
és a német tisztek után német katonák is kerültek a várba. Az elemi szerencsétlenség és a bálványozott parancsnok halála a Kanizsa körül résen álló törökök közt nagy örömet okozott, de ezt csakhamar lehűtötte a Bornemissza kétségbeesett könyörgéseire — bár már halála után — lóhalálában megérkezett, német lovasokból, stájer »tartományi haramiák«-bó\ (gyalogosok) és 100 kiskomáromi német puskásból álló segélycsapat. 1579-től kezdve 8 esztendei jegy ver szünet békésebb idői következtek, amit török is, magyar is arra használt fel, hogy pozicióit a következő harcokra megerősítse. A fegyvernyugvás idején a természet pusztító erői látogatták Kanizsa várát. 1586. januárjában, majd 1590-ben heves földrengések tettek igen nagy károkat a városban és az erődítményekben. Az utóbbi igen erős földrengés alkalmával az általános zűrzavarban a tömlöcökből kiszökdösött török foglyok gyújtogatni kezdtek, úgy hogy a vár teljesen leégett, csak az ó-vár néhány emeletes épülete maradt meg sértetlenül. Az összedőlt házak alatt 500 ember vesztette életét. A vár-bástyák egy része teljesen elsüllyedt a mocsárban, úgy hogy félméternyire a víz alatt találták csak meg nyomaikat a vész utáni reggelen. A javításnál ezekre, mint alapokra építették az új bástyákat. A nehéz várfalak többi része pedig köröskörül mintegy másfélméternyire a mocsaras talajba ereszkedett. Zrínyi Györgyöt eközben az 1587. évi diadalmas kacorlaki rajtaütés után a pozsonyi országgyűlés megfosztotta a várparancsnokságtól. Zrínyinek az volt a bűne, hogy nem tisztelte jobban a fegyverszüneti megállapodást, mint a török. Kacorlaknál ugyanis 3000 harcosával csapdát állított a rabló-útjárói zsákmány nyal megrakodva Szigetvár felé igyekvő török csapatnak és azt a Zala vizébe szorította. 2000 török fejjel, 1300 fogollyal és a törökök által összerabolt összes zsákmánnyal tértek meg a vitézek Kanizsa várába. Itt ki-ki megkapta az általa hozott fejekért járó díjat és a zsákmányból a vitézsége szerint reá eső részt. Később mégis gyanúba fogták Zrínyi Györgyöt, hogy a zsákmány nagyobb részét magának tartotta meg. 1) Zrínyi az országgyűlésen szóvátett vádra olyan indulatosan felelt, hogy — kijelentéseit visszavonni nem akarván — száműzetésre ítélték és Kanizsa várparancsnokává Géczy Bertalant, majd Heim Kristóf ezredest nevezték ki. Zrínyit később a méltatlan megvádoItatásért az országgyűlés rehabilitálta. de hivatalt többé nem vállalt és nem sok idő múlva búskomorságban meghalt. Kanizsa vára körül a kisebb-nagyobb csatározások továbbra is napirenden voltak. Említésre érdemes csak az 1599. tavaszán történt portyázás, amikor a győztesen visszatérő kanizsaiak sok foglyukat ideiglenesen a váron kívül, az elővárosban helyezték el és pár nap múlva, az országos vásár sokadalmát felhasználva, mintegy kétezer török, álruhában beszüremkezett a külvárosba és az összes foglyokat kiszabadította, a várost pedig felperzselte. Más alkalommal egy török fogolynak sikerült a lőpor-tornyot felrobbantania. Igaz, hogy ő maga 1) M. Kovács János: »A magyar krónikának röviden lerajzolt Sommájá«-ban szintén úgy írja le »a kanizsai sáron« történt rajtaütést, hogy »sok fő úr és egyéb rendbeli fő emberek gazdagulának meg ebből a nyereségből«. Szerinte Zrínyi Györgynek csak »rabb váltságbul belőle « 200.000 frt. haszna volt és »annyi sok fő lovakat nyertek ott, hogy annak számát nem is tudhatni«. - 10 -
