Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

ságára, durvaságára, hűtlenségére, békebontó pletykázására, — mindenre volt orvosság a judikaturában, amely nem spórolta ilyen esetekben sem a pálcát, áristomot, sőt megrögzött bűnösöknél a vagyonelkobzást, kitiltást sem. A közönséges tolvajokat a városháza előtt egy hordóra kiállították, a lopott holmit a nyakára akasztották és otthagyták pár óráig az egész város csúfjára. Ha a szappanos a megszabottnál kisebbre mártotta a gyertyát, mihelyt a mértékvizsgáló esküdtek erre rájöttek, a hajdúk azonnal elvitték mesteruramat a kanizsai utcákon található valamelyik tokához és ott két-háromszor alaposan belemártották a vízbe. Ugyanez volt a büntetése a kicsire szabott péksütemény forgalombahozójának. Az ilyesfajta csalásban talált mestertől a gyertyát a templomnak, a kenyeret a szegények részére elkobozták. Ha a húsvágó legény mérlege nem jól fogott, azt elkobozták, a székálló legényre pedig azon helyt lemérték a 25-öt a hússzék elé állított dereden, amit ilyenkor a hajdúk cipeltek az esküdtek után. Ilyen és ezekhez hasonló büntetésekkel tartotta fenn a régi Kanizsa városi bírósága az erkölcsi és vagyoni rendet. * * * A fenyítő bíráskodás egy-egy tanácsülés keretében, peres ügyekben pedig meghatározott időközönként egy vagy több törvénylátó napon történt. (»Pünkösd hava 2. és következő Napjaiban a Tanáts Törvényszéket tartván, az előtte lefolyó Pereket mind rendre megvizsgálta és. . . Ítéletet hozott.«)

1) A tanuk a tanács asztalán volt feszületre esküdtek. Zsidó tanukat két tanácsos elkísérte a »zsinagógád-ba és ott »hiteztették meg« őket.

2) Nagykanizsa tanácsa, »mint Törvényes 1-ső Biróság« előtt a perek hónapokig, évekig elhúzódtak, mert az »azokban foglalatoskodó Ügyész Urak« a pertárból kivitték a periratokat s ha ügyfeleik érdeke úgy kívánta, hosszú ideig maguknál tartották azokat, mígnem a tanács a pertárt kezelő jegyzői hivatalnak kiadta az ukázt, hogy 15 napnál hosszabb időre periratokat kiadni nem szabad.

3) A város és az uradalom között hamarosan végnélküli pereskedés indult meg a bíráskodás joga körül. A város a főbenjáró bűnökben való ítélkezés jogából kiforgatva, már csak ahhoz ragaszkodott, hogy legalább a polgári perekben korlátlan ítélkezési fórum lehessen, de az uradalom önmagát állította fellebbezési fórumnak a város polgári ítélkezéseiben. Se szeri, sem száma nem volt ezenkívül a hatásköri vitáknak az uradalom és a város között. 1838-ban pld. csalás és »hamis íráskoholás«-on érték »Czappert Miksa kanizsai Izraelita kereskedőt«. A város volt a károsult, de felperesként Chernel Ignác uradalmi ügyész szerepelt a perben és a »Vérhatalmas kanisai Urodalorm úriszéken hozatott ítéletet. Az úriszék tagjai voltak : úriszéki elnök (táblabíró), úriszéki jegyző, közbíró (Zalamegye táblabírája), az uradalmi tiszttartó mint meghívott és a főszolgabíró egy megyei esküdttel, mint »törvényes Bizonysága. Az uradalom, — a város és a földesúr között 1811-ben gróf Amadé Antal főispán 1) 1821. városi kgy. jkv. 225. sz. 2) 1836. 119. jkv. 3) 1834. 939. jkv. — 165 —