Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos
zsay Orsolya pedig cserébe kapta itteni összes javaiért Borsmonostort, a nyitrai Csejthe-várát és az ezekhez tartozó 3 mezővárost, valamint 10 községet. Sokat érhetett Kanizsa stratégiai szempontból az országnak, hogy a fiskus a nála sokkal értékesebb javadalmakat ilyen bőkezűséggel adta érte cserébe. Kanizsay Orsolya férjének 1562-ben bekövetkezett halála után visszaköltözött Kanizsára. Egy fia volt, a húszévi házasság után váratlanul született Ferenc, királyi főlovászmester, a rettenthetetlen hírben álló »fekete bég«., aki Báthory Erzsébetet, Osejthe-vár hírhedt asszonyát vette feleségül. Az ilymódon a kincstár tulajdonába jutott vár 1) a mostani Nagy- és Kiskanizsa között, a Kanizsa-folyócska által körülfolyva, mintegy 200 magyar hold terjedelmű szigeten feküdt, 28—30 hold nagyságú szabályos ötszöget képezve, melynek csúcsa észak felé irányul. Az ötszög mindegyik sarkában erősen kiépített, ágyúkkal megrakott bástyák voltak. A várat egy négy öl széles és két öl mély árok választotta két részre, az ó-és új-várra. Ezen az árkon, mely kétsorosán hegyesre faragott palánkkal volt szegélyezve, folyt keresztül a Kanizsa-folyó, amit később a vár körül futó hatalmas árkokon vezettek el. Az ó-vár jóval kisebb, de magasabb területen feküdt, mijit az új-vár. Egyikből a másikba felszedhető, széles híd vezetett egy tornyos kapun keresztül. A torony aljában, a kettős vaskapu között egy 15—20 embert befogadóképességű őrszoba volt. Az őrtorony tetején erkély volt, ahonnét az őrszemek az egész messze környéket könnyűszerrel megfigyelés alatt tarthatták. Az ó-várban volt a Kanizsav-családnak főúri dísszel berendezett palotája, itt laktak a földesúr többi tisztjei és ezek családjai, a vár-őrséggel együtt, többnyire emeletes házakban. Itt volt a szentferencrendiek ugyancsak emeletes klastroma, templommal együtt. A kórházat és patikát is a ferencrendiek kezelték. Az ó-vár keleti részében volt a fegyver-raktár, lőporos-torony, élelmiszer-magazin és a börtön-épület. Az új-várban laktak a kézművesek, a cselédség, itt voltak a műhelyek, istállók, takarmánypajták, mészárszék, tűzifa-rakások, széna- és szalmakazlak és itt volt a temető. Az egész várat vastag kő- és téglafal kerítette körül. A sarok-bástyák négyszög-alakúak voltak, rendesen három, de szükség esetén 6—8 ágyú is onthatta innét halálos magját az ellenségre. A várfalon belül köröskörül tíz öl széles, téglával és kaviccsal egyenletesen kirakott út vezetett, még ezen a széles úton belül pedig hegyes karókból álló kettős palánk, a fa-bástya övezte a vár belső területét. A várban lévő házak környéke és a/ utak téglával, kaviccsal, fával voltak kirakva. A mélyebb fekvésű új- vagy alsó-várban a talaj nedvessége miatt az összes istállók, ólak, kazlak földbe vert cölöpökön állottak. Kívülről, a várfalaktól egy-két ölnyi távolságban, karókkal kivert, állandóan vízzel tele árok vette körül a várat. Ezen is túl következett a 800 öl széles, Pölöskefőtől Bajcsáig terjedő, derékig érő süppedős mocsár, amelyet a Kanizsafolyó vize táplált és messziről valami nagy tónak tűnhetett fel. A mocsáron át fából rakott út vezetett a várba, amit veszély esetén könnyűszerrel, gyorsan fel lehetett szedni. Ez a fa-híd keletről és nyugatról kötötte össze Kanizsát a nagy1) Néhai Pflanczer Gábor rajztanár : »Kanizsa vár és története« c. munkájához gyűjtött adataiból. - 6 -
