Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos

keztében meglehetős iramot vett. Különösen a török harcok rokkantjai és a visszafoglalt, elnéptelenedett várba telepített, mindenféle nációhoz tartozó, rabláshoz, brutalitásokhoz szokott hadi nép (kurucok) építkeztek a Lipót császár által adományozott telkeken. Az 1753. évi telekkönyvi feljegyzések között olvashatjuk,

1) hogy Jacobus Pavlics kanizsai polgárnak volt egy háza, amire atyja még Perger ezredestől, a kanizsai várnak a török távozása után volt kommandánsától, kapta a házlevelet, de a kurucok az öreg Pavlicsot agyonverték, a házlevelet pedig egyszerűen elvették, úgy hogy az 1753. évi ingatlanösszeíráskor fűhöz-fához kellett szaladgálni a tulajdonjog igazolásáért.

2) A lebontott vár anyagából épültek a városra ma is oly jellegzetes uradalmi épületek másfélméteres falaikkal, ódon bolt hajtásaikkal, hosszú, dísztelen frontjukkal. A hűbéres időkben az építkezési kedvet hátráltatták az ingatlanforgalom különféle megkötöttségei. így ház-, telekvétel vagy eladás alkalmával minden 10 forint után 1 forint az uraságnak járt. Ezenkívül is, ha valaki ingatlanát el akarta adni, először a szomszédját kellett vele megkínálnia.

3) Az egymást érő tűziveszedelmek utcákat pusztítottak el minden esztendőben. A XVIII. század nyolcvanas éveiben a városháza is leégett. Ott állott már akkor is a mai helyén, csak természetesen még egészen szerény »Sessiós Haza formájában. A leégés után az Ispita-házban (a mai Casino helyén) tartották pár évig a tanácsüléseket, míg végre 1787-ben a városházát eredeti helyén újraépítették.

4) Az emeletes épület mellett egy ugyancsak emeletes, franciatetős üzletház, Schrem boltos háza volt a saroképület. A városháza földszintjén boltok voltak, csupán a boltíves kapu és a tekintélyt kölcsönző erkély felett a pallos kitűzésére szolgáló vaskar mutatta, hogy belül komoly, hivatalos munka s ha a kard is ki volt tűzve, törvénykezés folyik. A XIX. század első felének legnagyobb gondját az iskolaépítkezések foglalták le.

5) A magánépítkezés is nekilendült. 1833-ban kezdték el ásni a Dencsár-árkot. A kiskanizsai, sormási és szepetneki határ jó része minden kis esőre víz alá került s minthogy a Gróf-árok (ma Principális-csatorna) nem volt elég a vizek levezetésére, nekifogtak a Görclövényi-tó lecsapolásának. Rövidesen a városháza is szűknek bizonyult, úgy hogy 1836-ban meghozták az első határozatot még egy emelettel való megtol dására,

6) ami azonban csak jóval később valósult meg. A terveket 1863-ban készítette el Brunner József nagykanizsai származású budapesti építőmester. Nagykanizsán (Kiskanizsát is beleértve) 1852-ben 1421 ház volt. Jobbára mindenki csak magáriak épített. úgy hogy a házaknak 3/

4 részében csupán maga a háztulajdonos lakott.

7) 1855-ben már színházépítésre gondolt a város, amikor az uradalomnak a felső 1) Városi levéltár, 239. sz. telek-bejegyzés. 2) A töröktől tanult kurudsi = kuruc szó ekkor még általában csak irreguláris katonát jelentett. 3) 1806. 405. és 1844. 330. sz. kgy. jkv. 4) 1787. és 1788. évi jkvek. 5) Bővebben 1. tanügyi fejezetben. «) 18-36. 1054. jkv. ') 1852. 780. és 1853. 225, 1318. jkv. — 121 —