Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos

nagyszabású fásítási programja, bár csigaléptekkel haladt előre, évről-évre csinosabbá tette a folyton épülő, terjeszkedő, új és új utcákkal gyarapodó várost. * * * Nagykanizsán a villanyvilágítás létesítése érdekében 1882 végén hallatszanak az első hangok. Ennek ellenére még 10 év múlva 240 nagykanizsai és 25 kiskanizsai petróleumlámpa lát ja el a város közvilágítását. 1892-ben a Ganz és Társa vasöntő és gépgyár (Buda) és Franz Lajos, a kanizsai gőzmalom tulajdonosa, tettek ajánlatot a városnak a villanyvilágítás bevezetésére. A Franz-malom ajánlata kedvezőbb volt : az évi 10.000 forint világítási díj és ingyen telek mellé, 50 évre mindennemű villanyossági munkára kizárólagos jogot akart kikötni magának. Szeptemberben a képviselőtestület, a kiskanizsaiak ellenzése dacára is, nagy lelkesedéssel elfogadta az ajánlatot, amely Nagykanizsára 12 ívlámpát és 280 izzólámpát, Kiskanizsára 2 ívlámpát és 10 izzólámpát állapított meg. A szerződés a Franz-céggel 1893-ban létrejött és 1894 júliusában a város hivatalosan átvette az üzembehelyezett utcai villanyvilágítást. Mind több és több magánházba vezették be ettől kezdve a villanyvilágítást, úgy hogy 1896-ban már 48.000 gyertyafényt reprezentált a városban felhasznált áram, de a városházán még csak 1901ben küszöbölték ki a petróleumlámpákat. 1910-ben az utcai izzólámpák számát 500-ra emelték, felszerelték az ívlámpákat s az iromba fa-villanvducok között a fő útvonalakon közép-világításra tértek át. A forgóáramra való áttérés 1922-ben történt meg, egyidejűleg az otromba faoszlopok is eltűntek a kanizsai utcákról. 1925 óta 500 darab 40 gyertyafényű izzólámpa és 24 darab 980 gyertyafényű ívlámpa látja el világossággal Nagykanizsa utcáit. Nagykanizsa villamosításával kapcsolatban szerette volna a város megoldani régi terveit, a kanizsai villamosvasútat. A város területén lebonyolítandó forgalom már 1895-ben —főként a vasúti állomás irányában — akkora volt, hogy az állomásra és a sörgyárba közlekedő 10 krajcáros lófogatu omnibusz évekig megélt belőle. Az automobil premierje 1905-ben volt Nagykanizsán. A »motor« azonban igen nagy ellenszenvvel találkozott a poros kanizsai utcákon, úgy hogy a helyi lapok is napokig hadakoztak ellene és szinte örömmel írták a riportot, amikor a fehér automobil elütött egy öregasszonyt és ezért a hatóság a technika akkori vívmányát lefoglalta. Főként örült ennek az a 36 bérkocsi, amely ezidőtájt a kanizsai helyi foigalmat lebonyolította. 1910-ben, amikor Nagykanizsán a statisztika (Kiskanizsával együtt) 935 lovat. 77 személyszállító kocsit, 462 teherszállító járművet és 256 ökrösszekeret tüntet fel, — az autó-rovat még üres. 1910 végén a Vasútipari Részvénytársaság ajánlatot tett Nagykanizsának »villamos vagy gázmotoros városi vasút« építésére, de a terveket a város jobb időkre tette — 117 — Villanytelep