Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Deczemberi napok
157 ezek betörését megakadátyozzák. De az őrködés nem soká tartott. Az ellenség a Mura túlsó partján mind nagyobb számban jelentkezett s a kémek apró csónakokon vakmerően szöktek át, bejárták a közeli falvakat, lázitottak magyar urak ellen, hogy elidegenitsék a horvát és vend népet a magyar ügytől. Alsólendva közönsége megdöbbent. Még deczember 24-én gyűlést tartottak és Dervarics Kálmán nemzetöri főhadnagyot küldték Szekulits után, hogy jöjjön védelmükre. A futár Szekulitsot Nagykanizsán találta föl a „Korona" vendéglőben karácsony reggelén. Sajnálom, — mondá Szekulits, — hogy Lendva város kérelmét nem teljesíthetem, ; én parancsot kaptam Perczel tábornok úrtól, hogy honvédeimmel most karácsony napján délelőtt meginduljak Kanizsáról s Nagyvázsonyon is felfelé vonulva, vele a „Vértes-hegy" aljában egyesüljek. 1) Támadott bennünket erősen AVindischgrätz, nagyon is erősen. Nagy volt a veszedelem, ugy annyira, hogy az orsz. honvédelmi bizottmány jónak látta az alábbi rendeletet s vele az alábbi kiáltványt bocsájtani ki az ország lakosaihoz, kötelességévé tevén a lelkészeknek mindkettőnek a szószékről való kihirdetését. Kihirdettetett Zalában is mindenütt, azért én is beveszem e könyvbe szószerint: „Nyilt rendelet. Melynél fogva a haza minden lelkészeinek ezennel meghagyatik, hogy ezen rendelet vételétől kezdve a reánk következő január 8-ig bezárólag, minden isteni tisztelet napján, a haza szabadsági harczában elesett lelkes hü honfiak emlékének a katholikusoknál s göröghitüeknél szent miseáldozatot szolgáltatni;- a többi felekezetíieknél pedig isteni tiszteletet tartani el ne mulasszák, s ez alkalommal mindannyiszor a néphez intézet itt következő proclamatiót a szószékről a népnek magyarázva fölolvassák, s a népet a haza iránti tántorithatlan hűségre lelkesítvén, abban a szabadságérzetet lelkesítsék, s előtte megfoghatóvá tegyék: mikép a legszebb polgári erény a haza szabadságát védeni, mert a szabadság a népek legfőbb kincse, nyugalma, élete, mely nélkül az élet nem egyéb, mint egy terhes szolgaság, szóval a lelkészek hivatásuk s egyszersmind legszentebb polgári ') Alsólemlvai Hiradó, 1890, 15. ss.