Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Csertán Sándor

389' rongatott Ferencz császár felhívó szavára Zala megtagadta a katonaadást azzal, hogy Napoleon nem bántja a magyart, az osztrák pedig verje vissza, ha tudja. És miért adjon olyan fejedelemnek katonát Zala, aki folyton nyirbálja Magyarország alkotmányát. És ezt a feleletet támogatta Csertán Károly is. Pedig neki is volt veszteni valója, és — mégis. Ilyen derék apának a fia sem lehetett más. Bevezetésnek, azt hiszem, ennyi elég lesz. Tehát Csertán Sándornak az apja Csertán Károly volt, anyja Varga Rozália. Gyermekeik: Sándor, Rozália, Zsuzsánna és Krisztina. Csertán Sándor Nemes-szer zalamegyei községben, 1810-ben született. Iskoláit Nagykanizsán és Kőszegen végezte, a bölcsészetet Győrött, a jogot 1825—28-ban Pozsonyban. Joggyakorlatát megyéje szolgálatában végezte, és 1830-ban megnősült, feleségül vette Szládovics Borbálát. 1834-ben megyei ügyész, utóbb a veszprémi káptalannak és a gróf Batthyány-családnak uradalmi ügyvéde volt. Emberbaráti tetteiért, jósziveért a „szegények, árvák és özvegyek vigasztalója" jelzővel illették akárhányszor a megyegyüléseken is. Szóval : igazi érző ember volt. Nagy is volt a népszerűsége, oly nagy, hogy mikor 1848-ban a népképviseleti rendszer alapján kellett követet választani az országgyűlésbe, a zalaegerszegi választókerület Csertán Sándort egyhangúlag, ellenjelölt nélkül, követté választotta. Amikor pedig Csány Csertánra ráparancsolta a zalai kormánybiztosságot, még ki sem volt nevezve, Csány mégis az egyik megyei közgyűlésen igy búcsúzott el : „Hazánk érdekei eltávolítanak körötökből, de nyugodtan távozom, vármegyénk sorsát és jövőjét Sándor öcsém kezeiben biztosítva látom." Ez pedig nem érdem nélkül való dicséret volt szintén. Megjegyzem, hogy Csertán Sándorbau szintén volt Csányvér. Csány László öregapjának egyik testvére Ferencz volt; ennek Rozália nevű leányát egy Csertán vette feleségül, Csertán Sándor pedig ennek anyai leszármazottja volt. Mint kormánybiztos rendezte és szervezte a nemzetőrséget, gondja volt rá, hogy a hadügyi kormány parancsait a vármegye és a szolgabirák pontosan teljesítsék. Élelmezte és fegyverezte sokszor a saját pénzén is a nemzetőrséget. Szóval 23*