Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Szeptemberi napok
64 Seregének csak egy része : a sorkatonaság kapott zsoldot. A szerezsánoknak és népíölkelöknek a hadizsákmányból járt ki minden legényre 10—10 krajczár. Ezen intézkedés által tehát maga Jellasich uszitá őket a harácsolásra. Es mindjárt a Dráva magyarországi partvidékén kezdődött meg a szabad rablás. Mintha Isten sújtó csapása nehezedett volna azon vidékre, ahol ez a csürhe had elvonult. „Mint a sáskasereg felzabált és elpusztított mindent irja egy szemtanú ami csak keze ügyébe esett/' Számos föumaradt adat igazolja, hogy ennél hitványabb ellenség nem taposta még Hazánk földjét. Es mindezek daczára mégis nyugodtan nézett Csáktornyán mindenki a közeledő veszedelemnek szemébe. S ha a sereg a hiányos élelmezés tekintetében a legnagj'obb nélkülözéseknek volt is kitéve, tehát oly elemekből állott, kik szenvedélyességökben s vadságukban határt nem ismertek mégis bizott a lakosság a maga kivételes helyzetében, hogy t. i. testvérnép a betörő és hogy Jellasiclmak magának is érdekében áll, hogy helyzetét idegen területen enyhébb bánásmódjával tűrhetően biztosítsa. S amikor Jellasich 12-én Csáktornya felé közeledik, máifehér zászló leng a vár és templom tornyain s küldöttség ajánlja Csáktornya polgárságát a hadvezér ^jóindulatába. Mit is tehettek egyebet, hisz az egykor büszke vár várias jellegéből már kivetkőzött s egy szál katona se volt a városban és vidékén, ki őket megvédelmezte volna. Lengyel Sándor uradalmi pénztárosnak, a küldöttség szónokának, német üdvözletére Jellasich lóhátról németül köszönte meg a fogadtatást, majd általános csudálkozásra magyarul folytatva — horvátul fejezte be szavait. A bán, bár a várat hadiszállásul neki felajánlják, a szentilonai várba költözködik régi meghitt fegyvertársához, Knezevicli Iván báróhoz, így a csáktornyai várnak törzstisztek jutottak csak, kik föntartották a közvetlen érintkezést a táborral, mely a vár körül helyezkedett el. A horvátok Csáktornyán csak rövid ideig tartózkodnak, mert utirányuk Alsólendva és Letenye volt. Alsólendvára azonban nem juthatnak el, mert a horvátok közeledésének liirére a Gyika őrnagy alatt a Mura mellett táborozott nemzetörök és huszárok a lendvaiak sürgető kérésére — hogy városuk a
