Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Előszó

ELŐSZÓ. Tizenhét évvel ezelőtt jelent meg e könyv első kiadása. Vékony dongáju kis füzet volt a mostani bővitetthez képest. Könyvem első megjelenése óta azonban én nem nyugodtam. Sarkalt a becsvágy, hogy munkámat minél teljesebbé, hézagtalanabbá tegyem. Azt akartam, hogy legyen benne, ami csak történt megyénkben, aminek csak értéke, becsülete van; legyen benne mindenki megörökitve, akinek csak némi fontosabb szerepe is ha volt 1848/49-ben Zalavármegye területén, söt azon túl is. Összeszedtem, amit csak lehetett. Nincs is valamire való család Zalában, melynek neve elő ne fordulna e könyvben ; nincs város, söt falu sincs úgyszólván megyénkben, melyről szót ne ejtenék. A japánok minden faluban oszlopot állitanak és rávésik a csatában elesett falujokbeli hősök neveit. Nekünk is meg kell becsülnünk hős elődeinket. E könyvvel én szintén az örök feledéstől akarom megmenteni a szabadságharczunkban szerepelt, hősiesen harczolt, vérzett vagy dicső halált halt zalai félisteneink neveit és tetteiket, egyúttal például mutatva őket a jelen és jövendő nemzedéknek. Megörökitettem őket azért is

? hogy ha majd egyszer, . . . talán legközelebb, . . . vagy valamikor, nemzeti veszedelem idején ha végig sivit a hazán e vészkiáltás: „Fegyverre! meg akarnak fojtani bennünket!" — hogy akkor a zalaiak 14 évestől, 60 évesig — mint 1848/9ben — megint ott legyenek a csata mezején, és. azon gondolattal legyenek ott, hogy — kétszer él, ki meghal a hazáért