Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

1848. márczius 15-től julius végéig

40 gokat azon nótával, mely e megyében termett: a „honi dal"lal. Keletkezett; az Isten tudja ki irta? Az egyik faluban megcsinálták a fejét, másikban a farkát meg a derekát, a harmadikban nyélbe sütötték, dallamot szabtak rá, és egyszer csak felhangzott: ..Honi szoknyám Sümegen van festve, még a csók is jobban esik estve," (lásd a Toldalékban!) a melynek további szövegéből és a dallamból nem gyanitaná senki, hogy ez 1848-ban, oly borús időben t.vmett. — De már Székács Pál „örsereg dala" mást beszél. (Lásd a Toldalékban !). Szintén Strohmayer sajtója alól került ki, valamint egy „népdal" is, (lásd a Toldalékban!), melynek refrainje „Robot, dézsma megszűnik, mint a füst elenyészik" már elég érthetően — ámbár döczögős versekben — adja elő az egyenlőség és testvériség tanát. .Fölvettem ezeket is, had tudják mások is és az utánunk jövök, miféle szövegű dalok repülték be ekkor a vármegyét. A népdalok rendesen a hangulat kifejezői. No, de essünk ezen túl! Vonulnak tehát lefelé a nemzetörök járásonkint, vidékenkint századosaik vezetése alatt a Mura és a Dráva felé. Letenye fölött volt az egyik gyülekező, ahol beosztattak. Bátran elmondhatjuk, hogy csak a hazaszeretet tartotta őket össze, mert fegyelmi szabályaik? (Lásd a Toldalékban!) Ez ugyan nem diktált nekik halálos Ítéletet, melytől rettegniök kel'ett volna. De ott lebegett fölöttök a hazafiság szelleme : köztük járt a hazajiság megtestesült példája: Csány László, olvasták julius 15-én kibocsátott kiáltványát, melynek igéi szertehangzottak nemcsak Zalában, hanem Baranya-, Somogy-, Tolna-, Veszprém- és Vasmegyében is. Nem kezdte feljebb, csak azon a hangon, melynek hallatára halni készek vagyunk ; nem kezdte feljebb az elsorolt vármegyék örseregeihez intézett proclamatiójában csak ezen: „Magyarok! A haza, felséges királyunk koronájának legszebb gyöngye veszélyben vau, — veszélyben, melyet csak fiai lelkesült bátorsága hárithat el. A szabad magyar földnek szabad polgára, társatok és testvértek, ki már vérzett a hazáért, hirdeti a vészt. Honunk kebelében a felzendült ráczok Bács- és Torontálmegyében megkezdték a harczot és ontják a polgári vért, — Horvátországban is lobog a pártütés véres zászlója, és nemzetünk kiirtására törekszik a vakmerő ellenség. Magyarok ! ha gyáván, védetlenül, becstelenül nem aka-