Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
1848. márczius 15-től julius végéig
34 Buzdítva szólítsanak fel mindenkit, nyelv és valláskülönbség nélkül. A magyar, német, oláh eddigelé hü maradt a testvériség szent szózatához ; a bujtogatok csak a ráez népet széditették el leginkább. De a ki közülök ment maradt ettől, — ezt is az Isten hozza a táborba, melynek jelszava leend : hódolni a törvényeknek, hív lenni a királyhoz, nyelv és valláskülönbség nélkül egyenlően osztozni a jogokban, miket az 1848-iki törvényhozás minden nyelvű népekre a korona alatt egyenlően terjesztett ki. Azon hatalom ugyan, mely Yarasdtól kezdve Krassó határáig, a Dráva innenső részén fekvő déli megyékben fekszik s 1.323,402 magyar 485,83b német, 651,055 oláh és 66,425 tót, tehát 2.526,718 lakos kezében van. kik boldogul és békésen együtt éreznek : ezen hatalom ugyan oly roppant, hogy annak ellenében 378,352 rácz, és 72,949 horvát lia mind engedetlen volna is, mit sem tehet, — mindazonáltal egyesülni kell, készen kell lenni, talpon kell állani és rövid idő alatt az elámítottak ki fognak józanodni, a tévelygők meg fognak térni és a ráczok ismét testvéreink lesznek, mint azok voltak, mióta magyar földön vendégszeretettel megtelepittettek. Miután tehát a fegyveres készület az, mely a békét s csendet visszaállíthatja, miután e hadikészület nem bosszúállásra czéloz, mert az ártatlan elámítottaknak kész a bocsánat, — hanem czélja a törvénynek engedelmességet szerezni, a királyi korona jogait épségben megörözni és az ifjú szabadságot a rend által biztosítani : önök e házat és hazát védő s feuiikitett örsereg kiállítására köteleztetnek. Nines szó itt külső ellenségről. Csak a belső háborút kivánjuk elkerülni, visszavarázsolni a szabadság után a rendet. Xem liazaíi az. ki most polgári kötelességét teljesíteni vonakodik, (fyalázat éri nevét, melyet önök nem felejtenek el megörökíteni. .Budapest, jun. 13., 1848. Szemere Bertalan, belügyminiszter.*,) Csány László kir. biztos ez időben Csáktornyán — Mura*) Közülve van Graçza munkája II. kötete 74- 75. lapján.
