Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Csány László

soo Pestbudáról. Utolsónak ment el s maga után a szolnoki vasutat leromboltatta, hogy az ellenség ne használhassa. A pestiektől búcsúzva, falragaszon ezt irta: „Mészáros Schlicket megverte, Kassa felszabadult a járom alól; mi kevésbé vagyunk szerencsések, de hisszük az Istent, hogy a zsarnok ellenség nem fogja hazánkban a tavasz örömeit élvezni." És jan. 7-én már Karczagon van. Innét irt Nagyváradhoz a lőszer, ágyuk s fölszerelési tárgyak odaszállitása ügj^ében. Csány is ezután Debreczenbe ment s innét január végén Erdélybe küldetett mint Magyar- és Erdélyország polgári és katonai. teljeshatalmu kormánybiztosa. A Kőrös és Szamos mentén utazott Erdélybe. Az oláhság fegyverben a havasok közt, a magyarság pedig a falvakban mind talpon, éjjel és nappal őrizvén tűzhelyeiket, 'mások pedig az erdőkbe menekültek. Katonaság nincs, csak a gyengén fegyverezett bihari nemzetőrök őrködtek e tájon. Csány még utja közben azonnal e vonalak megerősitéséröl intézkedett. Kolozsvárra jan. 30-án este érkezett meg. Jan. 31-én Kolozsvár város közgyűlésén bemutatta megbizólevelét. Itt is maradt jó ideig, keresve Bem táborával az összeköttetést. Bem egy kis hadsereggel itt már javában folytatta a tisztítás és védelem munkáját. Csány azon volt, hogy Bem el legyen látva fegyverrel és katonával. Debreczenből hozott 90 ezer frtból 50 ezeret mindjárt átadott Bem hadsegédének, a többiből csapatokat szerelt fel, nyugdijat, károsultakat és menekülteket segélyezett. Szigorú volt a pénzkezelésben ; s mert rendet tartott, pénz dolgában sohasem akadt fel. Milyenek voltak Erdélyben a viszonyok, erről febr. 3-án Kossuthoz irt levelében igy beszél Csány: „A kiadások itt sem csekélyek. A sok csapatok foglalója, díjazása. ; az élelmezésről még nem is szólhatok ; a segedelraezés, fölszerelés! Apró bankjegyekért majd kihúznak. Csak az Istenért százasok ne küldessenek ! ... Ha vannak kardok, pisztolok, azokat mind használhatom; nem bánom én ha sörétes puska lesz is, csak durranjon. E néhány napot ugy élem itt, mint a tengereken tul szakadott, nem tudva, nem hallva mit is a hónáról. Magyarországból kevesebb hir szárnyal át a Királyhágón, mint talán jelenleg Budapestről Nyugat Indiába; sem Közlöny, sem futár ide nem érkezik, jóllehet gyors tábori közlekedés már nem