Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Csány László
289 A közteherviselés vagyis az adózás ügye is keresztül ment Zalában. Már 1846-ban, még törvény se volt reá, 200 zalai nemes, förendü és nagybirtokos mondott le tettleg az adómentességről, a megyei adózók sorába léptek önként. Ennek a hatalmas reformnak is, mint láttuk, Csány László volt az egyik legtüzesebb apostola a vármegyében. ELőbb hive volt, mint Deák Ferencz. Idősebb is volt Deáknál Csány 13 évvel. A vármegye nemessége és közgyűlése előtt súlyosabb volt sokszor Csány szava, mint Deáké. Tekintély dolgában a vármegyében hol zá hasonló alig volt. Yiláglátottságban, szabad gondolkozásban s a szabadság szeretésében pedig nem mérkőzhetett vele senki. Ha beszélt: hangja zengése mint az ég dörgése, igazságának ereje mint a lecsapó villám ereje. Törvénytudó volt, de nem — fiskális. A békében hallgatott, szerepre nem vágyott, hivatalt nem vállalt. De ha baj volt: ö volt az első, aki odaállt a vármegye alkotmánysáncza tokára, oldalán karddal s kezében a „Corpus juris"-sal. S akit ö azzal a „törvénytesttel" fejbe ütött: volt légyen az kir. leirat, kormányrendelet vagy adminisztrátor, annak meg kellett hátrálnia. Csány nem hátrált meg soha. Ami a szivén, az a száján, kerül amibe kerül. Bizony kikapott tőle a főispán is, alispán is, ha törvénytelenül tettek s a kormány kedvét keresték. Például Amadé főispán eg}'szer nem akarta még a közgyűlés egyhangú határozatára sem felfüggeszteni Sümeghy Mihály alispánt. Erre felállt Smidegg József gróf és legazemberezte mind a fő-, mind az alispánt. Megismételte többször s annyiszor a mennyiszer, a 100 frt széksértést ott le is fizette. Utána nyomban felugrott és legazemberezte őket Csány László, Csány István, Szegedy Ferencz, Csuzy Pál, zalabéri Horváth .János, Szentgyörgyi, Inkeyek, Nedeczkyek, a Kisfaludyak, Gyömöreyek, Hertelendy, Skublicsok, Farkasék, mindmegannyi fizetett 100—100 frt széksértést. — — ímhol, ilyen keményderekú volt Csány László, de ilyenek a nemzeti ellenállás és a reformkorszak párthivei is. 1) Egy alkalommal meg a megye teremben annyira elragadta Csáuyt az indulat, hogy vita közben a zöld asztalnál idő zalabéri Horváth alispánra kardot rántott. A bécsi kamarilla hivének tartottta. Össze is vagdalta volna az alispánt, ha meg nem akadályozzák. í) Függetlenség. 18S5. 242. sz. 14
