Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Csány László
287' fejtésére, mert hiányzott nála az összpontosítás, nem volt vezére". 1) 1846. szept. 14-én ismét halljuk Csányt bölcs mérséklettel szólani a megyegyűlésen. Meggyanúsították ugyanis Hertelendy Károlyt, hogy a Kelemen Imre-féle hagyományt hűtlenül kezeli. Kortesek bujtogatták fel a köznemességet Hertelendy ellen és arra izgatták, hogy minél többen ott legyenek a gyűlésen. Meg is jelentek nagy tömegben. Hertelendy védekezett a gyanúsítás ellen, vizsgálatot kért. Deák Ferencz is felszólalt, csendesítvén a tömeget. Hertelendy Kálmán, a fin, pedig kezességet vállalt apja mellett. Mindez hiába. A tömeg zúgott, zajongott, kiabált, sértegetett. Erre felszólalt Csány László : — Hetek óta hallunk — úgymond — mozgalmakról, hetek óta halljuk, hogy a köznemességet izgatják a gyűlésen való megjelenésre. Korteskedés választásoknál constitutionális helyzetünkből eredő szükség, mert lehetnek körülmények, melyek azt szükségessé teszik ; azonban korteskedés tanácskozásokra — aljas cselekedet. Ott, hol tapasztalással párosult észtehetség kívántatik, a tudatlan tömeg nincs helyén. — Nem mondom, hogy a köznemesség nem jogszerüleg foglal helyet a gyűlésben, sőt óhajtom, bár többször jelennék meg itt a maga szabad akaratából, hogy látná, mint kell a szabadsággal élni, de nem visszaélni. Néhány megye ujabbkori eseményei azonban tanusitják, hogy a tanácskozásokban a tudatlan tömegek csak szerencsétlenségökre lépnek föl. Azért fájdalom dúlja keblemet, midőn látom, hogy a köznemességet szenvedélyes izgatással vezetik a tanácskozó terembe. Keményen vagdalt Csány. És mégis az igazság szava az ö szájából elcsendesité a háborgó tömeget. Deák szava nem hatott, Csányé csendet, rendet teremtett. Ugyancsak 1846-ban történt, hogy a vármegye egy határozattal kimondotta, hogy törvényszékeinek táblabiráivá ezentúl olyanokat is alkalmaz, kit nem a főispán nevez ki táblabíróvá. E határozat azonban a király nevében megsemmisíttetett. De a vármegye nem engedett, határozatát föntartotta. Erre meg helytelenítő királyi leiratot kaptak. De a megye még sem engedett. Az ismételt engedetlenségre aztán kir. leirat alakjában „legkomolyabb királyi rosszalást és figyelKóuyi M. : Deák F. beszédei, I. 532.
